A Ferrari pocsék autóval kezdte a 2012-es idényt, Fernando Alonso azonban így is győzni tudott már az év második versenyén, Malajziában. A spanyol lett a szezon első kétszeres, majd háromszoros győztese is, amikor az F2012-es versenyképesebbé vált az élre is került a bajnoki küzdelemben.
Előnyét most, hat futammal a vége előtt is őrzi, de úgy véli, az előzményeket és a körülményeket tekintve kisebb csoda lesz, ha meg is nyeri a címet, ugyanis a McLarennek és a Red Bullnak is erősebb autója volt és van, sőt a Ferrari időnként csak negyedik erő, a Lotus is jobb tud lenni.
„Kisebb csoda, hogy az élen állok. Össze sem hasonlítható az autónk a riválisokéival, főképp az első hat-hét versenyen, amikor nem is jutottunk mindig a Q3-ba és 1,5 másodperccel lassabbak voltunk. Szóval amolyan ajándék, hogy a szezon közepe óta vezetünk. Az autó mostanra sokat javult, már rendszeresen a dobogón vagyunk, innen már tarthatjuk a távolságot” – mondta a Japán Nagydíj előtt.
„Majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok innen, de ha küzdhetünk a címért, a végén pedig sikerül is megnyerni, akkor ahogy mondtam, az csoda lesz, mert nem hiszem, hogy megvolt hozzá a tempónk. Én mindent beleadok majd. Eddig volt 14 nagyjából tökéletes futamunk, ezután csak nem szabad hibázni a maradék haton.”
„Csak így kell mennünk tovább, keményen, de higgadtan dolgozni és minden vasárnap hozni a lehető legtöbb pontot. Néha negyedikként, néha másodikként, majd meglátjuk, a többiek mit tudnak.”
Alonso maga sem tagadja, hogy talán élete formájában versenyez, de hangsúlyozza, hogy a csapat jó munkája mennyire fontos.
„Minden évben javulunk, tanulunk a hibákból. Igen, idén eddig elég egyenletesen teljesítettem, azt hiszem, minden futamon kihoztam a maximumot az autóból. Nagyon-nagyon elégedett vagyok az idei évvel. Nem csak a saját teljesítményemmel, hanem a csapattal is, mert a pályán, a beállítások terén, a stratégiát illetően, a bokszkiállásokkal is segítettek, hogy minden vasárnap a maximális pontokat szerezzük. De van még hat verseny, ugyanígy is kell folytatnunk!”
