A 2012-es Forma-1-es idény a sportág 63 éves történetének egyik legjobb, legizgalmasabb, legfordulatosabb szezonja volt.
Mi most, az év utolsó napján, hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül, a kronologikus lebontást mellőzve egy montázsban tekintünk vissza az év fontos, érdekes, jelentős eseményeire, jelenségeire, szereplőire: mit láttunk idén az F1-ben?
A rekordok éve
A 2012-es Forma-1-es idény statisztikái, számadatai igazán érdekesek, a szezon sok tekintetben egészen egyedülállóan alakult.
Már a kezdés előtt tudni lehetett, hogy a 20 futamból álló bajnokság az F1 történetének leghosszabbja lesz, és arra sem volt még példa korábban, hogy egyszerre hat világbajnok (Michael Schumacher, Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Lewis Hamilton, Jenson Button és Sebastian Vettel) induljon.
A befújt diffúzorok betiltása és a Pirelli keverékeinek lágyabbá és kiszámíthatatlanabbá válása alaposan megkeverte az erőviszonyokat az év elején, ami új rekordot szült: az első hét versenyt hét különböző pilóta nyerte, ez az 1983-as ötös sorozatot múlta felül.
Összesen hat csapat (McLaren, Ferrari, Mercedes, Red Bull, Williams, Lotus) nyolc versenyzője állhatott fel a dobogó legfelső fokára az évben. Nico Rosberg és Pastor Maldonado is F1-es pályafutása első győzelmét aratta, a williamses venezuelai pedig új rekordot állított fel azzal, hogy futamgyőztes létére csak a 15. helyen zárta a bajnokságot.
Dobogós helyezést 13 pilóta könyvelhetett el, a győzteseken kívül Sergio Perez, Romain Grosjean, Michael Schumacher, Felipe Massa és Kobajasi Kamui jutott az első háromba. Leggyorsabb kört 12 különböző versenyző hozott a futamokon, azaz a mezőny fele. Új rekord.
A futamokon összesen 1139 előzés/pozíciócsere történt, normál, száraz versenyen a legtöbb Kínában (90), míg az esős, kaotikus Brazil Nagydíjon 147 alkalommal cseréltek helyet a pályán. A Marussia újoncát, Charles Picet 70-szer utasította mögé valamelyik ellenfél az év során, ez új csúcs az F1-ben.
A 20 versenyen 957 alkalommal mentek ki a bokszba, ebből 16 esetben büntetés miatt. Az év és egyben az F1 történetének leggyorsabb kerékcseréje a McLarené lett, a Német Nagydíjon a szerelők mindössze 2,31 másodperc alatt végezték el a munkát.
A világbajnoki címet sorozatban harmadszor elhódító Sebastian Vettel már eddig is számos életkori rekordot tartott, idén 25 év és 145 naposan az F1 történetének legfiatalabb háromszoros bajnoka is lett, több mint hat évet faragott a néhai Ayrton Senna eredményéből.
20 befejezett versenyével Kimi Räikkönen új rekordot állított fel az egy idényben számolt célba érésekkel, míg Schumacher 16 825 Forma-1-es versenykörrel lett új rekorder (az Amerikai Nagydíjon döntötte meg korábbi csapattársa, Rubens Barrichello addigi 16 631-es eredményét).
A büntetések éve
A versenybírók összesen 98 büntetést osztottak ki a pilótáknak, a legtöbbször, 14-szer Pastor Maldonadón csattant az ostor. A venezuelai nagyon nem bírt magával, számtalanszor ütközött, lökdösődött, a legértelmetlenebb húzása talán Monacóban volt, ahol a harmadik szabadedzésen bármiféle versenyhelyzeten kívül húzott rá a sauberes Perezre. Összesen 9 vezetési büntetést kapott, ennyit korábban még senki nem gyűjtött egy évben.
A legnagyobb számmal Maldonado büszkélkedhet, de a legsúlyosabb büntetés a szintén állandóan balhékba keveredő lotusos Grosjeané lett, aki a Belga Nagydíj rajtjánál bemutatott, tömegbalesettel végződő produkciója miatt egy futamra szóló eltiltást kapott – ilyen szankcióra 1994 óta nem volt példa.
Idén két pole is elúszott büntetés miatt: a Spanyol Nagydíj időmérőjéről Lewis Hamiltont zárták ki utólag, mert a McLarenben az előírtnál kevesebb üzemanyag volt, Monacóban pedig hiába volt Schumacher a leggyorsabb a kvalifikáción, az épp Barcelonából magával hozott öthelyes hátrasorolás miatt nem rajtolhatott az első kockából.
Hamiltonéhoz hasonló okból Vettelt is kizárták egy kvalifikációról, a bajnok Abu-Dzabiban a 3. rajkocka helyett csak utolsóként, a bokszutcából indult.
Charles Pic a Szingapúri Nagydíj egyik szabadedzésén nem vette figyelembe a megszakítást jelző piros zászlót, ezért teljesen újszerű büntetést kapott a stewardoktól, a francia pilótát és versenymérnökét arra kötelezték, hogy egy későbbi időpontban egy napig egy közlekedésbiztonsági kampányprogramon vegyen részt. Senki másnak nem osztottak ki ilyet.
Az idény talán legpikánsabb büntetése Felipe Massáé lett, akit saját csapata soroltatott hátra: a brazil autójában valós műszaki probléma nélkül piszkálták meg az FIA hivatalos plombáját az Amerikai Nagydíj előtt, hogy a „sebességváltó-csere” miatt automatikusan járó öthelyes rajtbüntetéssel Fernando Alonsót előbbre és a pálya tiszta oldalára juttassák.
Alosno éve
Bár a bajnok végül Sebastian Vettel lett, Fernando Alonso számtalan év végi listán, szavazáson – köztük talán a legilletékesebbnek számító csapatfőnökök listáján is – lett az év versenyzője, méghozzá okkal.
A spanyol pilóta a téli tesztekre egy új felfogásban tervezett, de versenyképtelen autót kapott a csapattól, amely a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon az élmezőny közelében sem volt, úgy tűnt, Alonso már az első pár futam után kipottyan az esélyesek közül.
Egyáltalán nem így lett, a tragaccsal már az esős Maláj Nagydíjon csodaszámba menő győzelmet aratott, és utána is gyűjtögette a pontokat, amíg az első európai versenyre, a Spanyol Nagydíjra egy jóval versenyképesebb autót nem kapott. Barcelonában ugyan nem bírt Pastor Maldonadóval, de a dobogóra ott, majd Monacóban szintén, a második hazai futamán, a kaotikus Európa Nagydíjon pedig a 11. helyről rajtolva lett az év első duplázója.
Silverstone-ban egy második hely, Németországban pedig újabb győzelem következett, a nyári szünetre Alonso komoly előnnyel a bajnokság favoritjává vált.
Az ősz nem kedvezett a ferrarisnak, a Belga Nagydíj vétlen kieséssel kezdődött számára, az autó pedig általában is veszített a versenyképességéből, a többiek előbbre léptek. Japánban a spanyol figyelmetlen volt a rajtnál, újra nullázott, azonban így is elképesztően „darált”: a két kiesésen kívül csakis dobogós helyezéseket hozott, valóban erőn felül teljesített, a gyenge kvalifikációs eredményekből mindig kihozta a maximumot.
Összesen 13 alkalommal állt dobogóra az évben, többször, mint bárki más, nem csoda, hogy a Red Bullnál már-már bosszúsan emlegették a keljfeljancsi-képességét, ahogy az is jellemző, hogy a paddockban valaki Terminátornak nevezte el a kétszeres bajnokot.
Csak a számokat tekintve az idény utolsó harmada Alonso hősies küzdelméről szólt, de érdemes megjegyezni, hogy a spanyol a végére talán megroggyant fejben. A nyilatkozatai néha már arroganciáról árulkodtak, a hurráoptimista kijelentések pedig paródiába fordultak, miközben a magára találó Felipe Massa megmutatta, hogy a spanyol „120 százalékos” teljesítményeinél többet is lehet hozni – a brazilt nem egyszer fogta vissza a csapat, hogy a bajnoki esélyest segítse.
A hibákkal együtt is kétségbevonhatatlan azonban, hogy Fernando Alonso ugyanúgy megérdemelte volna a végső győzelmet, mint Vettel, a tehetsége, elszántsága és kitartása nélkül lehetetlen lett volna az utolsó pillanatig küzdeni, ahogy az is világos, hogy a hátán vitte a Ferrarit a konstruktőri második helyig.
Räikkönen éve
Kimi Räikkönen 2012-ben két év kihagyás után tért vissza a Forma-1-be a Lotusszal. Sokan kételkedtek a finn motivációjában, versenyképességében, de a 2007-es világbajnok idei szereplése ellentmondást nem tűrve cáfolt rá a várakozásokra.
A visszatérés teljes siker volt, Räikkönen a mezőnyből egyedüliként mind a 20 futamon célba ért, ha a szezonzárón nem tett volna egy kis kitérőt, az összes versenykört is teljesítette volna – így csak 1191-ig jutott.
19 alkalommal pontot szerzett, hétszer a dobogón végzett, Abu-Dzabiban a futamgyőzelem is összejött számára. A végtelenül konzisztens teljesítménnyel az igazi élcsapatok pilótáinak többségét is maga mögé utasította, a bajnokságot a 3. helyen zárta.
Ugyan az időmérőkön nem villogott annyira, ezt ő maga is elismeri, a versenyeken bajnokhoz méltóan vezetett, az előzései pedig talán az év legjobbjai közé tartoztak. Rámenősen, innovatívan, de éretten és sportszerűen csatázott.
Räikkönen megosztó személyiség, de az mindenképp a javára írható, hogy a stílusa is következetes, a jégemberségből szintén semmit sem veszített, jó néhány új aranyköpéssel és szórakoztató megmozdulása színesítette az évet.
