A 2011 elején súlyos ralibalesetet szenvedett Robert Kubica öt évvel ezelőtt nyerte első és eddig egyetlen Forma-1-es futamát a 2008-as Kanadai Nagydíjon, míg a múlt hétvégén a rali-világbajnokság másodosztályában, a WRC2-ben győzött első ízben, a kettős apróból a BBC készített interjút vele.
A lengyel pilóta sosem titkolta, hogy a Forma-1-es visszatérés az álma, a ralizás mellett időnként mostanában a Mercedes-csapat F1-es szimulátorán is gyakorol. Egyértelműen hiányzik neki a sportág.
„Igen, hiányzik a Forma-1-es versenyzés. Amikor az ember mindent megtesz, hogy F1-pilóta legyen, aztán hirtelen vége, nos, ha nem is kínzó, de semmiképp sem erre vágyik” – kezdte, hozzátéve, hogy a jobb karja-keze miatt azonban még távol a visszatérés.
„Súlyos sérüléseket szenvedtem a ralibalesetben, de szerencsés vagyok, hogy így is magas szinten versenyezhetek, még ha nem is az F1-ben. Az F1-es vezetés se lenne olyan nehéz, a gond, hogy nem minden pályán tudnék végigcsinálni egy egész versenyt, az egyelőre nem lehetséges.”
„Az F1-ben a hely a probléma. Ha egy napon az FIA úgy dönt, hogy az autó 10-15 centivel szélesebb legyen, akkor képes lennék versenyezni. Persze a ralizás sem csak valami pótlék számomra.”
„A fő, hogy lássam a fejlődést. Még a hétköznapi életben is problémás a kezem, de a vezetésnél folyamatos a fejlődésem, akár a raliautóban, akár a szimulátorban ülök. A kérdés, hogy meddig juthatok, és meddig tart. Bár mindegy is, akár egy hónap, akár 10 év, talán egy napon majd újra vezethetek a Forma-1-ben!”
A kérdésre, hogy a nehézségek ellenére továbbra is ugyanúgy szereti-e az autóversenyzést, így felelt:
„Talán még jobban is. Mindig is nagyon szerencsésnek éreztem magam, amiért eljutottam a Forma-1-be. A baleset utáni hónapok, sőt talán két teljes év nagyon nehéz volt, és nem csak a gyógyulás, a műtétek miatt, hanem azért is, mert utólag, a kórházi ágyban elkezd hiányozni az egész, és tudatosul, hogy mennyire szeretem is!”
„Súlyos árat fizettem egy hibáért, de még súlyosabb is lehetett volna. Ez sajnos része a sportnak, el kell fogadni. Versenyzés közben nem gondolunk erre. Aki nem fogadja el (a kockázatot), az nem versenyez. Az állapotom miatt azt is megtanultam, hogy nem érdemes messzire tekintenem. Napról napra, hétről hétre kell gondolkodnom és fejlődnöm, ez a lényeg.”
