Mert a könnyű autó már évtizedekkel ezelőtt is gyorsabb volt, csak néha a számításokkal akadt némi probléma. Így történhetett meg 1978-ban Giancarlo Martinival, hogy a Holland Nagydíjon ő vette át a motor szerepét, és szaporázott léptekkel tolta el döglött masináját a célig. (Igaz, nem világbajnoki Forma-1-es nagydíj volt, de a látvány feledteti ezt az apróságot.)
A királykategóriában Nigel Mansell jutott el addig a pontig, hogy az autó emberi erővel célba juttatása reális alternatívának tűnt. 1984-ben az Amerikai Nagydíjon a Lotus 95T nem bírta a kétórás verseny pokoli melegét, és az ötsebességes váltó pont az utolsó körben, a célegyenesben adta meg magát.
A negyven fokos hőségben teljesen kimerült angol nem teketóriázott, hogy pontokat mentsen, kikapcsolta a biztonsági övet, és utolsó erejét megfeszítve, szó szerint ájulásig tolta az arany-fekete versenygépet. Az emberfeletti erőfeszítéssel hatodik helyen sikerült célba sétálni, és egy pontot menteni a dallasi Amerikai Nagydíjról.
