Az idei volt a legunalmasabb F1 évad?

Az igazán érdekes témák nem F1-es oldalakon, Twitteren, közösségi oldalakon teremnek. A gyöngyszemek lelőhelye még mindig a fanatikus rajongók meghitt tanyája, a fórum! A Forma-1-re kihegyezett topikokból indulnak a legjobb viták, ide folynak be a legérdekesebb találatok.

Ezek közül kiemelkedő az Autosport.com alatt égisze alatt működő közösségi tér, ahol percenként pörögnek az új hozzászólások, és több millióan osztották már meg véleményüket az arra fogékonyaknak. Az itt felbukkanó kommentelők korántsem kocarajongók, akiknek a Ferrari az egyetlen csapat, és a Lotust egy finn alkoholista vezeti. Értik, és szeretik ezt a sportot, kenik-vágják a statisztikákat, utánajárnak egy-egy kérdésnek, ezért én is gyakran merülök el a szövevényes párbeszédek között, hátha akad valami megosztásra érdemes.

Ritkaság helyett most egy triviális téma tűnik érdekesnek, valaki feldobta a kérdést: Vajon a 2013-as szezon volt az elmúlt években a legunalmasabb? Hirtelen belegondolva, nem mondanék egyértelmű igent. A hosszú nyári szünet után kétség kívül zavaróvá érett a Red Bull dominanciája, de Vettel mögött azért zajlottak az események.

A fórumon futó szavazás is ezt igazolja, a megkérdezettek 39 százaléka Igennel, 61 százaléka pedig Nemmel válaszolt. Érdekes mód a hozzászólások között sokan nem Vettel dominanciáját bírálták, amikor unalmasnak titulálták a futamot. Hiszen láttunk már ilyet, 2002-2004 között tarolt a vörös úthenger Schumacher és Barichello néha szó szerint az egész mezőnyre vert egy kört a verseny végére. Vagy 1988, amikor az Ayrton Senna-Alain Prost páros egyszerűen felsőbb kategóriát alkotott. Mégis mindig ott volt a remény, hogy valaki valami nagyot robbant a következő futamra, és megfogja őket. Mert volt mozgásterük, az év közbeni tesztelés lehetősége éltette a bizakodó hangokat. Mára ez a lehetőség igencsak beszűkült.

Az a fránya DRS

Nos az állítható hátsó szárny üdítő újdonságnak hatott bevezetésekor, de kétség kívül egyre több kritika éri. A pilóták megtanulták használni, és a KERS-el együtt bevetve egyszerűen megöli az előzés izgalmát. Nincs feszültség, nincs kétség, ha egy pilóta közel kerül, a helycsere megtörténik, a drámai küzdelem elmaradt. Az idei előzések közül csak az emlékezetes, ami a DRS zónákon kívül történt, de elég csak visszanézni az évadzáró Brazil Nagydíj felvételét. A célegyenes végén mindenki simán, gond nélkül átlépte az előtte haladót, pedig mindig ez a pont hozta a legizgalmasabb csatákat az elmúlt években, elég csak Schumacher első búcsúfutamára visszaemlékezni 2006-ban.

Pirelli botrány

Jól foglalja össze a gumik körüli mizériát Hamilton Spanyol Nagydíjon elhangzott rádióüzenete: „Ennél nem tudok lassabban menni!” Az idén igazi láthatatlan mágia lengte körbe az abroncsokat, a Pirelli által szállított, érett sajtként reszelődő gumik az egész idény alatt parázs vitákra adtak okot.

A Brit Nagydíjon feszült pattanásig a helyzet, a verseny közben történt négy veszélyes defekt magát a gyártót is megdöbbentette, a történtek hatására pedig az olasz cég úgy döntött, hogy a keverékek maradnak, de a 2012-es konstrukcióra húzzák fel ezeket. Majd jött a négy hetes nyári szünet, és Sebastian Vettel ellenállhatatlan lendülettel kezdett menetelni a világbajnoki cím felé. Sokak szerint ez a Pirelli hibája: a régi-új gumikkal lett túl unalmas az F1.

„A Red Bull most nagyon jól áll, de jövőre minden a nulláról indulhat, és valaki más kerülhet lendületbe.” – nyilatkozta Paul Hembery a Pirelli sportigazgatója, még az olasz futam után. A Pirellit tulajdonképpen pont az izgalmas versenyek igénye hozta kellemetlen helyzetbe, de a gyakori kerékcserékre ösztönző, rövid idő alatt elkopó keverék alkalmazása fordítva sült el. A kivárás, a tojásokon haladás mindig kifizetődőbb stratégiának bizonyult, mint a kemény tempó. Aki megpróbált a saját és az autó képességeinek határán autózni, az gyakorlatilag pár kör alatt ledarálta a Pirelliket, és a tapadást vesztett kerekekkel kénytelen volt a boxutcába fáradni.

Az igazi száguldás rizikóját csak a futamok végén volt érdemes bevállalni, amikor egy későre időzített cserével, és könnyű autóval gyerekjátékká vált az előrejutás. Viszont sok esetben a gumik jobban bírták a vártnál, és óvatosabb, egyenletesen gyors körökkel is komoly eredményt lehetett elérni. Ez a stílus okozhatta azt a benyomást, hogy a srácok nem tapossák eléggé, és a tévé képernyőkön nem jött át a késhegyre menő küzdelem.

Mindenki 2014-re készült

Az átfogó szabályváltozások miatt a csapatoknak sokkal hamarabb kellett megkezdeniük a 2014-es konstrukciók fejlesztését. Az új V6-os turbós motorok, és továbbfejlesztett KERS rendszer köré építendő karosszéria megtervezése komoly erőforrást igényel, ezért a Red Bull-t üldöző csapatok talán hamarabb döntöttek úgy, itt az ideje bedobni a kesztyűt.

A Mclaren sosem volt esélyes, a hullámzó teljesítményt mutató Mercedes már szeptember elején egyértelműen a 2014-es autóra fókuszált, a Ferrari pedig elvileg Szingapúrban adta fel a harcot a nyilatkozatok alapján. A vörösök maradtak az utolsó kihívók, de az olasz csapat szélcsatorna gondjai csak október végére oldódtak meg, és az egyre csökkenő esélyek tudatában nyilvánvalóan inkább a friss autóra koncentrálták a kapacitást.

Már a kilenc futamon át tartó Vettel menetelés elején úgy érezhettük, az üldözők „Majd jövőre” hozzáállással kezelik a helyzetet, és a Ross Brawn által 2008/2009-ben bevetett trükköt szeretnék megismételni. Akkor a vérszegény, félresikerült Honda csapat vezéreként már ideje korán döntött a jövő évi autó tervezéséről és a japán gyártó kilépése miatt végül az ő neve alatt futó Brawn GP 2009-ben tarolt az évad első versenyein, és a lendület elég volt a VB cím elhódítására is.

Bár siratjuk a V8-as motorokat, de az emberfeletti szintre emelt megbízhatóság is szerepet játszott az unalmas futamokban, a hirtelen lecsapó műszaki hibák miatt nem ment füstbe egy kimért stratégia sem, pedig a technikai sportoknak ez az egyik fő ismertetőjegye. Főleg itt a legmagasabb kategóriában! Az autókban dolgozó alkatrészeknek mindig, minden esetben az elérhető maximumot kellene nyújtaniuk, kísérleti, új megoldásokkal, amelyek óhatatlanul magukban hordozzák a hiba lehetőségét.

Ezzel szemben az évente csökkenő fordulatszámmal, és a befagyasztott fejlesztésekkel az F1-es autók motorjai már nem képviselték azt az állandó útkeresést, amiről ennek a sportnak szólnia kellene. Ezért reménykedünk, hogy a 2014-es idény tényleg frissítő lesz, és a Bernie Ecclestone vezette száguldó cirkusz visszatér a határokat feszegető, őrült tempójú versenyzéshez.