Michael Schumacher tavaly december 29-i síbalesetében szerzett súlyos agysérüléseivel immár három hónapja fekszik kómában a grenoble-i egyetemi kórházban. Esetét külső, de szakértői szemmel követi a Forma-1 2012-ig szolgáló főorvosa, Gary Hartstein is, a traumatológus és aneszteziológus szakorvos blogján osztja meg véleményét. Legfrissebb bejegyzése igen sötét képet fest.
Bár a család két hete „apró, de biztató jelekről” beszélt, a már több mint egy hónapja megkezdett felébresztési folyamat továbbra is sikertelennek tűnik, nem hivatalos értesülések szerint a 45 éves Forma-1-es legenda mostanra testsúlya negyedét elveszítette, 75-ről 55 kg-ra fogyott.
55 kilóra fogyott? Miért?
„Kérdeztek Michael 25 százalékos fogyásáról. Ez teljesen hihető, sőt valószínű. Több tényező magyarázza. Először is maga a sérülés, a műtétek, az élet-halál között eltöltött első pár hét iszonyatos stressznek teszik ki a szervezetet. Nem pszichikai, hanem fizikai stressznek, amely nagy mennyiségű stresszhormon termelésével jár. Ezek a hormonok az evolúció során kifejlődött, ún. üss vagy fuss (fight or flight) reakcióhoz kapcsolódóan mozgósítják a szervezet energiáját. A problémát az jelenti, hogy ha túl sokáig jelen vannak ezek a hormonok, akkor nagyon nehéz, már-már lehetetlen visszaszerezni az elveszített izomtömeget – legalábbis rövid távon.”
„Szóval Michael izomtömege már az ébresztés megkezdésére jelentősen csökkenhetett. Ekkor aztán belépett az izomsorvadás is – a kómás páciens gyakorlatilag egyáltalán nem mozog, az izmok nem kapnak mechanikai terhelést, ami elengedhetetlen a napi működésük során. A kómás betegek természetesen komoly fizikoterápiát kapnak, ennek célja elsősorban az ízületek és az izmok elmerevedésének megakadályozása és nem az izomtömeg fenntartása.”
Harstein hozzáteszi, hogy a súlycsökkenéshez még a növekedési hormonok termelésének csökkenése is hozzájárulhat, amelyek általában éjszaka, alvás közben szabadulnak fel, azonban a normális alvási ciklust elveszített páciensnél ez is eltűnhet.
„Szerencsére a súlyvesztés nem túl veszélyes dolog, hiszen egy kómás betegnek nincs is szüksége az izmaira, kivéve a rekeszizmot. A rekeszizom a szívhez hasonlóan állandóan aktív, jobban ellenáll a sorvadásnak, de azért idővel az is sorvadni kezd. A gépi lélegeztetés azonban elősegíti a rekeszizom sorvadását is. Sajnos – persze ezt csak feltételezem – Michaelt továbbra is gép lélegezteti, azaz mostanra a bizonyos mértékben a rekeszizma is sorvadásnak indulhatott.”
„Persze ne feledjük, honnan indult Michael – a világ egyik legfittebb, legjobb izomzatú, legjobb kondícióban lévő 45 éves férfija volt. Ez azt jelenti, hogy ha és amikor abbahagyják a gépi lélegeztetését, a rekeszizom újraerősítése nem lesz túl nehéz. Ami a többi izmot illeti, ha felébred, az elszántságának köszönhetően szinte biztosan visszaszerezheti korábbi kiváló kondíciójának egy részét.”
Meddig marad Grenoble-ban?
„Arról is kérdeztek, hogy Michaelt miért nem szállítják egy, az otthonához közelebbi intézménybe” – kezdett egy új témát Hartstein, majd elmagyarázta, hogy a koponyaűri nyomás normalizálása után, az életveszély elmúlását követően gondos előkészítés és a megfelelő műszerezettség mellett gyakorlatilag bármilyen távolságra szállítható egy beteg, akár több órás repülőút is lehetséges.
„Szóval miért van még mindig Grenoble-ban Michael? Feltételezve, hogy továbbra is az intenzív osztályon van és géppel lélegeztetik, az első szempont az, hogy ezek szerint a családja tökéletesen bízik az ottani kezelés színvonalában.”
Schumi december 29. óta fekszik itt Fotó: Europress
„Fontos szempont, hogy az intenzív osztályok ágyai igen korlátozottak mindenütt, így komoly mérlegelést igényel, hogy kik kerüljenek oda, kik azok, akiknek a legnagyobb esélyük van a javulásra. A tartósan kritikus állapotban lévő páciensek, mint amilyen Michael is van, komoly fejtörést okoznak az intenzív osztályon tevékenykedőknek. Az idő múlásával egyre csökken az esélye, hogy Michael állapota jelentősen javulhat, így eljöhet az a pont, amikor a stáb úgy látja, valaki másnak nagyobb szüksége lenne a helyére. Ekkor aztán megszervezhetik Michael átszállítását egy másik klinikára.”
„Végül pedig, ahogy már korábban is említettem itt-ott, megbízható forrásokból úgy tudom, hogy az elején komoly hibák és hiányosságok adódtak Michael ellátásában. Mivel ezek szinte biztosan súlyosbították az állapotát, lehetséges, hogy a grenoble-i stáb lelkiismereti kérdésként tekint arra, hogy az amúgy igen rossz kilátások ellenére ne helyezzék nyomás alá az átszállítást illetően, hiszen maguk is hozzájárulhattak ahhoz a rossz kilátások kialakulásához.”
Napjai, hetei vagy évei vannak még?
Hartstein a fentiek után részletesen, de közérthetően tisztázza az agyhalál és a kóma közötti különbséget, feltételezve, hogy a közeljövőben előkerülhetnek ezek a kifejezések a sajtóban, a hírekben.
Hartstein 1995-től 2012-ig dolgozott a Forma-1-ben Fotó: Europress
„Agyhalál: egy agyhalott páciens halott. Objektíven, mérhetően, visszafordíthatatlanul megszűnt MINDEN agyfunkció. Nincs keringés az agyban, nincs reakció a stimulusokra, kivéve a legalapvetőbb, gerinci reflexeket. Az ilyen páciens nem tud önállóan lélegezni. Nincsenek élő agysejtek. Egyáltalán. Az ilyen pácienseknél nem is kell a család beleegyezése a gépek lekapcsolásához, ugyanis a beteg már nem beteg, hanem halott.
„Mivel az agy elengedhetetlen a test életben maradásához, az ilyen páciensek szíve pár napnál vagy hétnél nem működik tovább a lehető legagresszívebb kezelés mellett sem.”
„Kóma: a kómás páciens nincs ébren és nincs tudatánál. A szemei csukva vannak, nincs alvási-ébrenléti ciklus és semmi jele nem tapasztalható annak, hogy tudatában lenne a külvilágnak vagy reagálna rá. Még a fájdalomra sem mutat érdemi reakciót.
„A sérülésektől függően az ilyen betegek vagy képesek önállóan lélegezni vagy nem. Ezzel együtt általában mesterséges lélegeztetést kapnak, hogy elkerüljék az agy elégtelen működéséből adódó légzési nehézségeket, ugyanis az agy nem képes biztosan működtetni a nyelv, a légcső izmait. Kezdetben az orron át bevezetett tubuson keresztül táplálják őket, később, és ez igaz Michael esetében is, a hasfalon nyitott nyíláson közvetlenül a gyomorba vagy a vékonybélbe vezetett tubussal táplálják őket. A kómát akkor tekintik tartósnak, ha a kiváltó októl számítva két hónap telt el. Én úgy tekintem, hogy Michael jelenlegi állapota is ez.”
„Míg az agyhalált pár napon vagy héten belül elkerülhetetlenül követi a keringés összeomlása is, a tartós kómában lévő pácienseknél az agy minimális működése megmarad, ami elsősorban a test fenntartását jelenti. Az ilyen, neurológiai javulást nem mutató betegeknél pár hónaptól néhány évig terjedhet az életben maradás hossza.”
„Tartós vegetatív állapot: az ilyen páciensek néha éberséget mutatnak, kinyitják a szemeiket, az alvási-ébrenléti ciklus is megjelenhet, azonban nincsenek öntudatuknál. Az ilyen betegek önállóan lélegeznek. A vegetatív állapotot akkor tekintik tartósnak, ha a kiváltó októl számítva két hónap telt el.”
„Ahogy korábban is említettem, minél tovább tart a vegetatív állapot, annál kisebb az esély a felépülésre és annál nagyobb az esély a súlyos maradandó károsodásokra, ha mégis felébred a beteg. A sérülés után egy évvel véglegesnek tekinthető a vegetatív állapot. A tartós/végleges vegetatív állapotban lévő páciensek pár hónaptól pár évig élhetnek, általában légzőszervi vagy húgyúti fertőzésekbe halnak bele.”
„Minimális tudatos állapot: ahogy a vegetatív állapotnál, itt is megvan az éberség, viszont vannak bizonyos, de egyértelmű jelei a tudatosságnak is. Például a követő szemmozgás, mosoly, a fej elfordítása a hangok irányába. Ez az állapot is lehet tartós. Nagy a jelentősége, ugyanis ez az állapot jelenti az első lépcsőt az esetleges teljes tudatossághoz. A minimális tudatos állapotban lévő betegek életkilátásai is rövidek, de messze nem olyan rosszak, mint a súlyosabb állapotban lévőkéi.”
Jobb, ha elengedjük Schumit?
A volt F1-orvos ezután sajnos inkább a legrosszabbra készíti fel az olvasóit és a Schumacherért aggódók millióit:
„Mindig is tisztában voltam vele, hogy mekkora rajongás övezi Michaelt. Éveken keresztül a vörös Ferrari-sapkákkal, -ingekkel, -zászlókkal borított lelátókat láttam, és mindenki Michaelért volt ott. Még ma is nehéz felfogni, hogy mennyire és milyen kitartóan imádták őt a szurkolói.”
„És miközben komolyan aggasztott, hogy mi lesz, ha igazán rossz híreket kapunk róla, arra is rájöttem, hogy a hivatalos hírek hiánya talán lehetőséget adott nekünk arra, hogy egy kicsit továbbléphessünk, feldolgozzuk a helyzetet …és megpróbáljunk elválni tőle.”
„Talán ez az egyik váratlan pozitív mellékhatása a Michael családja által választott médiastratégiának. Valamiért úgy érzem, hogy az emberek elfogadják majd, akármi is következzen, mert volt időnk feldolgozni a történteket. Csak azt sajnálom, hogy a szurkolóknak magukra hagyatva kellett eljutniuk idáig. De talán ez az érzés is elmúlik majd. Én legalábbis ezt remélem.”
