Idén a Renault-motort használó csapatokat meglátogatva, ismét megízlelhettük a precíz profizmus és a komoly üzleti tevékenység keverékéből, egy kis marketinggel megfűszerezett varázslatból alkotott elegyét.
Már a szabadedzés alatt is nagy az élet a boxok mögött, a csapatok helyét a tavalyi sorrend határozza meg. Két Renault motort használó csapat keretezi a sort, tehát a Red Bull-lal kezdődik és a Caterham-mel végződik a paddock. További érdekesség, hogy a motorhome-okat egymás között adják-veszik a csapatok, a Lotus például a kivonult Toyota-ét igazította a saját arculatához.
Elképesztő, kisebb faluknak elegendő méretű motorhome-okat építenek fel egy hosszú hétvégére és pár óra alatt szervezetten le is bontják már a futam utolsó köreiben. Itt fogadják a vendégeket, lent az egyszeri betérőket. Felette a VIP részleg van, de itt, a felső szinten található a pilóták pihenője és pár iroda is. A képen a Scuderia Toro Rosso-é és az Infiniti Red Bull Racing-é látható megosztva.
A VIP részről remekül belátni a pályát, de van számtalan tévé is, amiről követhetjük az eseményeket ebéd közben, a sötétkék bőrbe húzott székekből, utána pedig pihenésképp ücsöröghetünk a teraszon a kényelmes kanapén.
Az ebédnél biztosra mentem és a lazac mellett voksoltam, finom volt és ahogy hallottam, a többi fogásra sem volt panasz. Engem már a precíz, minimalista tálalással megnyertek, a személyzet mosolygós, könnyed és udvarias, nem érzi magát feszélyezve a mindenre rácsodálkozó modellbolond sem. Az alapanyagok utánpótlását komoly logisztikával részben leszerződött beszállítóktól, részben pedig helyi vásárlásokból oldják meg, de ha az idő engedi, akkor két futam között Renault kamionját már Franciaországban feltöltik.
Balra a víz, mely csak itt kapható, és az benne a bámulatos, hogy – a legenda szerint – kizárólag teliholdkor palackozzák. Tényleg minden elismerésem annak, akinek ez a fejéből kipattant! Jobbra a sokat emlegetett energiaital egy újabb változata, ezúttal trópusi hangulatú ízvilággal. Rafinált módon a nap végére nem csak a Renault motoros csapatok boxait, hanem minden létező ízesítésű Red Bull-t végigkóstoltuk. Zseniálisan felépített marketing!
Ebéd után a teraszról a 3,5-eseket nézegettük és hallgattuk. Természetesen a pálya körül dolgozó autók nagyrészt ezüst Mercedes-ek, a képen lévő G-osztály egy orvosi autó.
A boxok mögötti két kamionban a mérnökök elemzik az versenyautókból érkező töménytelen mennyiségű adatot, a kettő között pedig a gumikat tárolják, melyek vonalkóddal vannak ellátva, így ellenőrzik és azonosítják őket.
A folyosó egyik oldalán az első, a másikon a hátsó gumik találhatóak kabátba öltöztetve. A melegítőből kilógó csatlakozót a boxban rádugják a plafonról lógókra, majd egy oldalára akasztott képernyőn figyelemmel lehet kísérni a hőmérséklet változását.
Használat után minden gumit szép sorban megmérnek, majd tisztára mossák a motorhome-ok mögött és csak azután öltöztetik fel és rakják el.
Alapvetően az összes box felépítése egyforma. A szélektől befelé két oldalt szekrények, számítógépek és monitorok, aztán az autók, középen pedig asztalok és a hűtéshez szükséges berendezések. Innen is látszik, hogy melyik csapat hol helyezkedik el a táplálékláncban, a Red Bull-nál Infiniti műszerfalra emlékeztető, bőrbe húzott iPad-eken követheti a vendég az eseményeket a dizájnos laboratóriumban. A Lotus-nál sokkal emberközelibb a hangulat, csak egy kis kordon választja el a bámészkodót a szerelőktől, akik nem tabletről, hanem egy katalógusból keresgélik ki a megfelelő szerszámot és több fiókot is végigtúrnak, mire megtalálják.
Meglepően kevés marad belőle, ha meghámoznak egy Formula-1-es autót. Az elejére és a hátuljára is felkerül egy szerkezet, amivel könnyedén emelgetik fel és le folyamatosan, eközben persze a szerelők is követik az autó mozgását, mintha mi sem történt volna. Ez olyan, mintha úgy kéne történelem esszét írnom, hogy közben látszólag rendszertelenül mozgatják alattam az asztalt.
Pillanatok alatt a technika mélyére ásnak komoly felügyelet alatt, ilyenkor a boxokban hangosan szól a zene, ez pörgeti és motiválja a szerelőket, meg így talán kevésbé zavaró az a rengeteg figyelő szempár.
A motorból – melyet érthető módon nem is engedtek megörökíteni – alig látszik valami olyan bent és annyira mélyen van, innen ráadásul sokat takar a hűtő és a számtalan segédberendezés is. Minden Renault erőforrást használó istállónál folyamatosan ott tüsténkednek a motorszállító gyári szakemberei is. Bár kívülállónak elsőre ez inkább csak bámészkodásnak tűnhet, azért komoly segítő, kutató-fejlesztő munkát végeznek, sőt gyakran belepiszkálnak a munkálatokba.
Fényesre polírozzák a hihetetlenül vékony héjat, ami körül az aerodinamikát javítva, egy speciálisnak tűnő ragasztócsíkkal elfedik az illesztési hézagokat a visszahelyezés után.
Kis csapatunk körében rendkívül népszerű volt Infiniti Red Bull demókormánya. Minden gomb feliratozva van, így teljesen egyértelmű, hogy mi lesz a folyamat vége. Ha az enyém lenne, biztos reszelnék még egy kicsit a váltófülek kapcsolási érzetén.
Sok kritika érte az 1,6 literes, V6-os turbómotorokat a szerényebb hangi élmény miatt, ez egy ilyen korszak most, nincs mit tenni ellene. Cserébe viszont füldugó nélkül is bármeddig hallgatható. Számomra érdekes volt, hogy egy idő után megismertem az autók hangját. Másképp szól egy Ferrari, mint egy McLaren, de még a Renault motoros autók között is tapasztalható eltérés.
Ez a nyakamban lógó paddock belépő az év összes futamára kinyitja előttem a kapukat, és nagyon ügyeltek is rá, hogy véletlenül se vigyem haza.
