A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1993 és 2009 közötti elnöke, Max Mosley egy friss interjúban az F1-es kiscsapatok mellett kiállva újra a költségplafon bevezetésének szükségessége mellett érvelt.
A jelenlegi FIA-elnök, Jean Todt 2015-re szeretett volna valami ilyesmit tető alá hozni, de a nagycsapatok a nyár elején viszonylag könnyen félresöpörték ezt – immár sokadjára. Mosley sajnálja a helyzetet, szerinte világos, hogy csakis ez lenne a járható út.
„Végső soron én is ugyanannyira hibás vagyok, mint bárki, ugyanis 2000-től kezdve én is csak a szabályalkotásra koncentráltam. Úgy gondoltam, hogy ha egyszer megszületnek a jó szabályok, akkor a költségeket is csökkenteni lehet. De kiderült, hogy ez nem így működik.”
„Például megpróbáltuk korlátozni a motorgyártókat, de ennek nem volt hatása a kiadásokra. Egyszerűen annyit értünk el, hogy csökkent a lóerő és pár millió dollárral kevesebb ment el. Ennyi. Aztán a következő logikus lépésként befagyasztottuk a motorfejlesztést, az összes szakértőtől azt hallottam, hogy na, ez már működni fog.””
„Erre mit csináltak a motorgyártók? Vagyonokat költöttek a légbeömlő fejlesztésére.azt hiszem, valami 30 lóerőt nyertek ezzel. Elképesztő, hogy mire képesek, ha elkezdenek foglalkozni valamivel, amit addig nem piszkáltak!”
„Végül rájöttem, hogy teljesen mindegy, milyen szabályokat hozunk, bebizonyosodott, hogy így nem lehet megfogni a kiadásokat. Költségplafonra volt szükség.”
Mosley költségplafonos terve azonban 2009 nyarán majdnem a Forma-1 szakadásához vezetett, ő végül bele is bukott – pedig a szexbotrányt megúszta -, nem indult újra az elnöki székért. Az egykori FIA-fejes persze megérti, hogy a nagycsapatok miért nem akarnak belemenni ilyesmibe, de úgy látja, az F1-nek nincs más esélye a jövőt tekintve. Ma úgy gondolja, lehetne okosan, engedményekkel csinálni.
„Miért is ne adhatnánk például nagyobb műszaki szabadságot az olyan csapatoknak, amelyek vállalják, hogy egy szabott, alacsony keretből gazdálkodnak? Így egy másodpercen belül kerülhetnének az élmenőkhöz. Számomra ez nagyon magától értetődő. A lelátókon ülők így tényleg nem tudnák megmondani, melyik csapat dolgozik 50 millióból és melyik 500-ból.”
Az egykori FIA-elnök is látja azonban, hogy jó barátja, Bernie Ecclestone – és a mögötte álló, csak a profitra hajtó jogtulajdonos, a CVC – pénzelosztási politikája is rossz lehet. A nagyok többet kapnak, a kicsik pedig örökre pária sorban maradnak az évi néhány milliójukkal.
„Ha ésszerűen csinálnák, minden csapat ugyanannyit kapna a bevételekből. Akkor lehetne úgy szervezni, hogy egy-egy idény költsége nagyjából egybeessen az év végén a csapatoknak kifizetett pénzzel. Akkor a csapatok profitot generálhatnának a szponzori pénzekből. Nem szégyen profitot termelni, ez így tökéletesen működhetne. De az élet nem fair, ugye.”
