Az ezredforduló évében még magasan járt a V10-es motorok csillaga, és a harmadik idény zajlott a Ferrari és a Mclaren csapat gigászi küzdelmével. Vagyis pontosabban szólva Michael Schumacher és Mika Häkkinen párharca volt ez, akik több nagyszerű csatával, rendkívül izgalmas versennyel ajándékozták meg a rajongókat.
Akárcsak most, 14 évvel ezelőtt is augusztus végén került megrendezésre a Belga Nagydíj, ahol még nyitott volt, hogy a két kétszeres világbajnok közül ki gyűjtheti be a harmadikat. Vagy az 1998-99-ben is diadalmaskodó finn Mika Häkkinen, vagy végre 1979 után a Ferrarinak újabb címet szerez a Benetton színeiben addig két VB címet jegyző Schumacher.
Spa-francorchamps ebben az évben is hozta a formáját, a futam folyamatosan száradó pályán zajlott, és ez a körülmény ágyazott meg a pályán történt leglátványosabb előzésnek.
Häkkinen bár első rajtkockából indult, az első kerékcserénél vétett taktikai hiba, majd egy megpördülés nyomán visszacsúszott a második helyre, Schumacher átvette a vezetést. Mégis a száraz pályára belőtt Mclaren nagyobb végsebességét kihasználva sikerült felzárkóznia, és a Kemmel egyenes végén már utolérte német riválisát, aki a tőle megszokott kőkemény módon verte vissza a támadást (ma ezért kapna pár büntetőpontot, megrovást, sőt talán sarokba is állítanák).
A következő körben kialakult ugyanaz a szituáció, annyi különbséggel, hogy ott kolbászolt a pálya közepén a híresen lassú BAR Honda pilótája Ricardo Zonta, aki valószínűleg megkaphatná a leglekörözöttebb versenyző címet.
Häkkinen jobbra indult, Schumacher balra a többi pedig már történelem, a következő négy futamon nyert Schumacher, és megszerezte harmadik világbajnoki címét, amit még négy további siker követett.
