A sebesség szentélye a monzai pálya, ezen a klasszikus vonalvezetésű aszfaltcsíkon születtek a legszédítőbb körrekordok. Főképp a 2004-es év emelkedik ki, ha belelapozunk a statisztikákba.
Ekkor ért csúcsra a V10-es motorokkal fémjelzett korszak, és ezen a pályán szinte az egész mezőny szédítő tempót tudott diktálni. Juan Pablo Montoya ebben az évben döntötte meg a Forma-1 történetének valaha volt legnagyobb átlagsebességű körrekordját Williams FW27-esével. A kolumbiai pilóta 262.242 km/órás átlagtempóval teljesíttette a kört 1:19.525-es idővel.
Mindezt az időmérőn már nem sikerült megismételnie, az első rajtkockát Rubens Barichello szerezte meg 2004-ben, a Ferraris akkor 1:20.089-at futott, és végül megnyerte a versenyt. Mögötte az első körben kicsúszó, és a mezőny végéről második helyig kapaszkodó Schumacherrel, és Jenson Buttonnal. Montoya végül az ötödik helyen zárt Monzában 2004-ben.
Jó kicsit nosztalgiázni, de mielőtt nekiesnénk az új V6-os hibrideknek, nem árt megnéznünk ezt a táblázatot, ami a Monzában mért átlagsebességeket tartalmazza 1976-2010 között.
Hullámhegyek és völgyek váltják egymást, a nyolcvanas évek turbókorszaka is hozott visszaesést 1987-ben, majd a szívómotorok térfogatcsökkentése okozott sebességcsökkenést 1994 után. De minden szabályváltoztatást újabb felemelkedés követett. Mi pedig még csak az első évet tapossuk az új erőforrásokkal, érdemes lesz megnézni 2-3 év múlva mekkora teljesítményre, és átlagsebességre lesznek képesek az autók a legendás olasz pályán!
