Jövőre visszatér motorgyártóként a Honda. Mi pedig rettentően örülünk ennek, mert a japánok megadják a módját, már a felvezető rendezvények rendkívüli csemegének számítanak!
Látszik az igyekezet, hogy az újabb versenybe lépést összekössék a nyolcvanas évek fordulóján McLaren-csapattal elért sikerszériával. A gyári alakulatként végigszenvedett éveket látványosan mellőzték a napokban megtartott rendezvényen, ahol egy komplett múzeum kelt életre. A motorok újra benzint égettek és felvillantották a győzelmekkel teli éveket. A sort az RC142-es motor kezdi 1959-ből, de számunkra sokkal fontosabb az F1-es szekció.
1986-ból a Williams-Honda FW11 indítja a sort, 1050 lóerős, V6-os turbómotorja még ma is velőtrázóan fenyegető hangon szól.
Majd következik a McLaren-Honda MP 4/4 1988-ból 685 lóerővel, már a turbós motorok alkonyát jelezve. Mégis, mekkora búcsú volt ez a konstrukció! Sokak szerint a sportág történetének legjobbja. Tizenhat futamból tizenötöt nyertek, Ayrton Senna pedig világbajnoki címet ünnepelhetett az év végén, késhegyre menő csatában megelőzve csapattársát, Alain Prostot.
Büszkék lehetnek a japánok erre az eredményre, de hozzá kell tenni, hogy zseniális volt a McLaren csomagja is. San Marinóban Senna 1:27-es kört futott, a szintén legendás brazil Nelson Piquet pedig csak 1:30,5-ös időt tudott futni a szintén Honda motorral szerelt Lotus volánja mögött.
Végül zárásként az MP 4/4 utódja, a McLaren-Honda MP4/5, már V10-es szívómotorral szerelve. Hiába történt radikális változás a motortérben, a McLaren-Honda maradt lehengerlően gyors, és a csapat tökéletes idényt futva duplázott. Bár ebben az évben a Ferrari is pokoli tempót tudott diktálni (amikor sikerült célba érni, garantáltan ott voltak a dobogón – csak ez ritkán sikerült). Az általuk bevezetett félautomata váltó aláásta a megbízhatóságot, így a mindig tökéletes magabiztossággal futó McLaren-Honda fölényesen nyerte az évet.
