A 2014-es Japán Nagydíj előtt a McLaren-vezér Ron Dennis arról beszélt, hogy a Honda erőforrása egy „ékszer”, „észbontó” és hogy „a versenyképessége felől kétség sem lehet majd”.
Egy évvel később a McLaren-Honda mélységes mély hullámvölgyben jár, a két világbajnok versenyzőjük együttesen négyszer tudott pontot szerezni, a japán motor akkor is gyenge, amikor épp működik, a fejlesztések pedig nem hoznak előrelépést.
Immár Dennis is másképp beszél:
„Csakis akkor érdemes motorfejlesztési zsetont költeni, ha jelentős fejlődés várható tőle, elvileg ez négy futamonként jönne. Mi megpróbáltunk ennél gyorsabban haladni, de ez hátrányosan érintette a megbízhatóságot, amitől még nehezebb lett a dolgunk. Bizonyos értelemben magunknak köszönhetjük ezt a szenvedést, azonban ez a leggyorsabb módja annak, hogy visszatérjünk oda, ahova szeretnénk.”
Ugyan nyár óta arról hallani, hogy a színfalak mögött egyre nagyobb a feszültség a McLaren és a segítségből nem kérő, a maga útját járó Honda között, de Dennis azt állítja, hogy „nagyon is konstruktív” párbeszéd zajlik.
„Szerintem kétségen felül áll, hogy a Hondánál minden szinten tisztában vannak a Forma-1-es kihívással, és azzal, hol is tartunk most. Az eredmények eléréséhez össze kell fogni, átláthatónak kell lenni, megértéssel, együttműködéssel kell kezelni a problémákat.”
A McLaren-vezér úgy látja, a fejlődésüknek komoly gátat vet a motorfejlesztés és a tesztelés korlátozása.
„Személy szerint leginkább az bosszant, hogy a költségcsökkentést célzó szabályok egytől egyik csak növelték a kiadásokat. Az alkatrészek előírt tartósságának elérése állandó költségeket jelent a gyári motortesztek futtatása miatt. Én azt szeretném, ha simán mehetnék tesztelni, ha szabadon használhatnánk a szélcsatornát és a CFD-t (számítógépes áramlástani szimuláció). A versenyképtelenségből folyamatos fejlesztésekkel lehet kimászni, de a szabályok jelenleg borzasztóan korlátozzák ezt.”
