Lewis Hamilton a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjon a sportszerűség határait feszegetve, a mezőny feltartásával próbálta megszerezni a világbajnoki címet, amivel nagy vihart kavart világszerte. Nyilatkozatok tucatjai álltak ki a háromszoros bajnok mellett, de legalább ugyanennyi bírálta is, ami azért jelzi, hogy mennyire megosztó volt, amit tett.
Nagyon fontos azonban, hogy ezekben a nyilatkozatokban két szál keveredik: az egyik arról szól, hogy joga volt-e Hamiltonnak ezzel a taktikával próbálkoznia, ez a szál pedig háttérbe szorítja a még ennél is fontosabb másikat. Mégpedig, hogy joga volt-e Hamiltonnak szembeszegülnie a csapat utasításaival.
A feltartós taktikával kapcsolatban csak egy dolog miatt lehet jogosan bírálni Hamiltont: annak ellenére nyúlt ehhez az eszközhöz, hogy a futam előtt több nyilatkozatban is határozottan kijelentette, nem fog ilyet tenni.
Mindenkinek a magánügye, hogy mennyire veszi komolyan a saját (no meg az egész sport) rajongóit és ígéreteit, Hamilton elvégre világbajnokságot és nem népszerűségi versenyt akar nyerni (mondjuk ő a közösségi médiás jelenléte alapján valószínűleg azt is), így ha olyanja van, nyugodtan meggondolhatja magát. És pont ezt tette, megpróbálta megragadni az egyetlen esélyét, mesterien kivitelezve a dolgot. Nem volt szép, de belefért, és ahogy több pilóta utalt rá, mások is megpróbálkoztak volna ugyanezzel.
Csakhogy. Hamilton a játszadozása közben nyíltan semmibe vette a saját csapata utasításait arról, hogy a szerintük veszélyben lévő győzelem miatt emeljen a tempón. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy jogos volt-e bármit is kérni tőle, hogy a Mercedes ezzel nem tette-e hiteltelenné azt az ígéretét, hogy sportszerű keretek között a pilótáira hagyja a csata pályán való eldöntését. Ez azonban az ügy szempontjából mellékes, vagy legalábbis másodlagos.
A Mercedesnek a biztos (lehetőleg kettős) győzelem volt a célja, Hamiltonnak a saját világbajnoki címe, vagyis ez egy klasszikus olyan helyzet, amikor a maga módján mindkét félnek igaza van. Lehet, sőt valószínűleg tényleg túlizgulták a helyzetet és inkább ki kellett volna maradniuk az egészből (utólag mindig könnyebb), a fizetést azonban mégis a csapat adja, Hamilton esetében nem is keveset, így ha már elhangzott az utasítás, az alá-fölérendeltségi viszonyra tekintettel Hamilton azt nem vehette volna ennyire szemtelen módon semmibe. Jogosan érvelnek sokan úgy, hogy Hamilton ezzel a döntésével aláásta az egész csapat tekintélyét, és fittyet hányt az elvileg közösen kidolgozott játékszabályokra is.
Undorító csapatutasítás, nem is volt rá szükség – háborognak sokan a szurkolók közül, de több elemzés, köztük a Motorsport.com-on Jonathan Noble-é is rámutatott, hogy egy hasonló „csapatutasításból” véletlenül Hamilton is profitált a versenyen, ez ellen pedig nem volt kifogása.
A Mercedes régi alapszabálya, hogy az elévágás elkerülése miatt – kivételes versenyhelyzetektől eltekintve – az első kerékcsere joga mindig azé, aki a versenyben vezet/előrébb áll, Hamiltontól pedig annak ellenére nem vették el ezt a jogot, hogy az első pillanattól világos volt, mire megy ki a játék. Nagy lett volna a felháborodás, minden bizonnyal Hamilton részéről is, ha a Mercedes – szigorúan a biztos futamgyőzelem szem előtt tartására hivatkozva – a saját bevallása szerint jobb tempóra is képes Rosberget hívta ki volna először, mivel azonban nem tette, Hamilton lassíthatott tovább az élen kedvére.
A Mercedes csak a legutolsó pillanatokban, Sebastian Vettel fenyegető tempóját látva szólt közbe, Hamilton pedig a szerepéből (a helyzet kedvéért nagyon leegyszerűsítve: alkalmazott) kiesve makacsolta meg magát. A nagy bajnokok mind ilyen öntörvényűek, szokták sokan megrándítani a vállukat, de valószínűleg nem véletlen, hogy Sir Jackie Stewart azt mondta, az ő idejében senki nem mert volna ilyet tenni, mert a csapat az első.
Hamilton lázadása annak fényében is különös, hogy a Mercedes ilyen jellegű beavatkozása még csak kivételesnek sem mondható. Amikor a Monacói Nagydíjon Rosberg látványosan szenvedett az esőben (kevés szó esik róla, de ebben egy Rosbergtől független problémának is komoly szerepe volt, amit később a csapat is elismert), a Mercedes simán félre is állította az azonnal engedelmeskedő németet a monacói sajátosságok miatt az előzésre egyébként esélytelen Hamilton útjából. Ehhez képest az angoltól a szezonzárón csak annyit kértek, hogy emeljen a tempón.
A Mercedes még nem döntötte el, hogyan reagáljon Hamilton engedetlenségére, és nincs is könnyű helyzetben a csapat. Hamilton nem először szegült nyíltan szembe a bokszból érkező utasításokkal, vagy kérdőjelezte meg őket, ami a színfalak és a PR-nyilatkozatok mögött alaposan megnehezítheti a közös munkát.
Természetesen nem reális lehetőség arról spekulálni, hogy Hamiltont kirúgja a Mercedes, az viszont nagyon is könnyen megtörténhet, hogy a játékszabályokat úgy írják át a csapaton belül 2017-re, ami nem az angolnak kedvez.
Ha ez valóban így lesz, azt a szezonzáró utáni első munkanapján azonnal rosszullétre hivatkozó Hamilton csak magának köszönheti majd.
