Adrian Newey a Forma-1-ben a Williamsnek és a McLarennek világbajnoki címeket hozó sztártervezőként lett ismert, de immár több mint egy évtizede a Red Bull kötelékében dolgozik. Az angol mérnökzsenit ugyanakkor pályafutása alatt többször is megkörnyékezte a Ferrari, erről beszélt nemrég a brit Sky Sports egyik műsorában.

„Háromszor volt éles a helyzet. Először amikor az IndyCarban dolgoztam, és a Ferrari úgy döntött, ők is építenek egy Indycart, főtervezői állást ajánlottak a projektben, de nem éreztem jónak az ajánlatot, ezért nemet mondtam” – kezdte.

„Aztán sokkal komolyabb volt, amikor Jean Todt (csapatfőnök) ajánlott technikai igazgatói állást (az F1-ben) 1996-ban. Akkor választhattam, hogy maradok a Williamsnél, vagy megyek a Ferrarihoz vagy a McLarenhez. Hosszan, alaposan megrágtam a dolgot, de mivel a gyerekek még kicsik voltak, úgy döntöttem, az Egyesült Királyságban akarok maradni” – idézte fel, hogy miért a McLarenhez ment.

Végül a Ferrari eddigi utolsó, 2014-es ajánlata volt a legkomolyabb és legvonzóbb, ugyanis a négy bajnoki év után a Red Bull a rossz Renault-motorral csak küszködött az új turbókorszak első évében.

„Világossá vált, hogy a Renault nagyon le van maradva a Mercedestől, de valamennyire még a Ferraritól is, és nem is látszott a fény az alagút végén. A Renault nem volt hajlandó megfelelő pénzt fektetni a probléma megoldásába, ami aggasztó és kiábrándító volt. Nehéz helyzetben voltam. Nem akartam hátat fordítani a Red Bullnak, ugyanis a második otthonomnak érzem, együtt építettük fel a csapatot Christiannal (Horner) a Jaguar romjain.”

„Nem akartam lelépni, ugyanakkor nem is szerettem volna úgy dolgozni, hogy a motor miatt az egyik kezem meg van kötve. Nagyon nehéz döntés volt. A Ferrari hihetetlen ajánlatot tett, nagyon vonzó volt, sok álmatlan éjszakát okozott, mire eldöntöttem, mit és kit válasszak. De végső soron helytelennek éreztem volna elhagyni a Red Bullt.”

Newey egyébként a tavaly ősszel megjelent önéletrajzi könyvében is kitért a ferraris megkeresésre, leírta, hogy 2014-ben az akkori Ferrari-elnök, Luca Di Montezemolo az olaszországi birtokán fogadta, ott győzködte:

„Komoly tárgyalásokat folytattunk, az ajánlat pedig lenyűgöző volt, Luca rám akarta bízni a teljes Ferrarit, az utcai autós és a versenyrészleget is. Már-már filmsztárhoz illő életet és nevetségesen magas anyagiakat ígértek, több mint kétszeresét a már amúgy is igen nagyvonalú Red Bull-os fizetésemnek. Végső soron köszönetet mondtam Lucának, de elutasítottam az ajánlatot.”