Fél évszázaddal ezelőtt, 1968. április 7-én hunyt el a Forma-1 egyik legendája, a skót Jim Clark.
Az 1960-ban indult F1-es pályafutása alatt kizárólag a Lotusnál versenyző pilóta kora legnagyobb tehetsége volt, aki 1963 és ’65 után még jó néhány további bajnoki címet is szerezhetett volna, ha nem szenved halálos balesetet Hockenheimben egy Forma-2-es futamon.
A roncs Hockeinheimben
Clark 72 F1-es nagydíjon indult, halálakor ő tartotta a legtöbb futamgyőzelem (25) a legtöbb pole (33) rekordját is, a Grand Slamek (pole, futamgyőzelem és leggyorsabb kör egy hétvégén) számát tekintve pedig a mai napig nem sikerült megelőzni, nyolc alkalommal produkált tökéletes hétvégét.
Az 1946-os születésű pilóta a Forma-1 bajnokságon kívüli „szünidei sorozatát”, a Tasmán szériát egyenesen uralta, 1965-ben, ’67-ben és ’68-ban is megnyerte azt. Clark az F1-gyel párhuzamosan Forma-2-ben és Amerikában is rendszeresen vezetett, 1965-ben Lotusával az Indy 500-at is megnyerte. A Le Mans-i 24 óráson is többször rajthoz állt, legjobb eredménye egy abszolút 3. hely volt 1960-ban.
A csendes, visszahúzódó emberként ismert Clark híresen jó barátságot ápolt brit honfi- és versenyzőtársaival, Graham Hill-lel és Jackie Stewarttal, családostul rendszeresen utaztak, nyaraltak együtt.
