Könnyű lenne a múlt vasárnapi Olasz Nagydíjat annyival elintézni, hogy a nagy akarásnak ismét nyögés lett a vége egy elkerülhető incidens képében Sebastian Vettel számára, Lewis Hamilton pedig a Ferrari hazai pályáján aratott győzelmével kényelmes, harmincpontos előnybe került összetettben. Érdemes megvizsgálni azonban, hogy Vettel vagy a Ferrari hibázott Monzában? És elég sok jel utal arra, hogy inkább a csapat – már ha valóban világbajnokságot akar nyerni.
Miközben a Mercedesnél lényegében hetekkel ezelőtt szárnysegéddé fokozták le Valtteri Bottast, egyetlen feladatának azt kijelölve, hogy Hamiltont segítse bármi áron, a Ferrari még a monzai Olasz Nagydíjra kanyarodva is kitartott amellett az elve mellett, hogy egyenlően kezeli Vettelt és a bajnokságban sokkal rosszabbul álló Kimi Räikkönent.
Hiába látszott világosan több futamon is, hogy az ellenfél stratégiája működik, a Ferrari nem vette fel a kesztyűt. Az egész monzai hétvége történései azt bizonyítják, hogy a Ferrarinak esze ágában sem volt csapatsorrendet felállítani, ennek már az időmérőn világos jelei voltak.
Noha Vettel volt a pole pozíció első számú esélyese, legfőképpen azért nem szerezte meg, mert a csapatvezetés ragaszkodott ahhoz, hogy Räikkönené legyen a szélárnyékos pályapozíció (hétvégéről hétvégére változik, hogy melyik versenyző megy elöl, Monzában így jött ki a lépés, és a Ferrari nem akart belenyúlni a rendszerbe). Ahogy a Q3-as első, úgy a második gyors körét is Vettel mögött tehette meg a finn, aminek döntő jelentősége volt, és a pozíció helyzeti előnyét kihasználva közel két tizedet vert csapattársára.
Valóban tiszta kört ment egyébként a finn, de a végsebességadatok árulkodóak: a pálya kritikus pontjain rendre 3-4 km/h-val nagyobb végsebességet ért el Vettelnél, amire nehéz azt mondani, hogy nem a szélárnyék hatása. Vettel nyilvánosan soha nem kritizálja a Ferrarit, de valószínűleg erre is célozva mondta az időmérő végén, hogy erről majd később beszélni kell.
Ha a Ferrari az egész hétvégéhez a világbajnoki címre gondolva állt volna neki, Räikkönen valószínűleg nem kerülhetett volna a pole-ba. Utólag mindig könnyebb, de a Ferrari számára valószínűleg az lett volna a helyes döntés, hogy ahogy Bottas Hamiltonnak, úgy Räikkönen Vettelnek adja a szélárnyékot, mert a bajnokság állásából ez következett volna logikusan.
Az első rajtsor megszerzése után azonban a Ferrari még mindig könnyedén tudott volna olyan forgatókönyvet készíteni, ami biztosítja a helycserét, és azt, hogy Räikkönen Vettel hátvédje legyen. A két versenyző simán helyet tudott volna cserélni úgy, hogy Räikkönen a rajt után szándékosan kívülre húzódik, és Vettelnek adja át a belső ívet, így Hamilton esetleges támadását is le tudta volna védeni. Monzában szinte minden jelen lévő újságíró azt várta, hogy ez fog történni.
Azt is nagyon egyszerű lett volna megbeszélni, hogy ha a két Ferrari egymás mellett van az első sikán előtt, márpedig ott voltak, akkor Vettelé a pozíció, és kész. Az jelzi, hogy nem volt ilyen megbeszélve, hogy Räikkönen inkább akkora fékezéssel védte a pozícióját, hogy talán még mindig száll a füst, és a következő lehetőségnél is blokkolta csapattársa útját, lehetőséget adva Hamiltonnak a támadásra.
Vettelnek egy hibája volt az incidens előtt, de az nem a Hamilton által kikényszerített ütközés, abban fele-fele arányban voltak felelősek. A helyezkedés során lehetett volna ügyesebb, de ezt számtalan visszajátszás után kívülről könnyű mondani, a versenyzőknek tizedmásodperceik vannak egy-egy döntésre.
Ahogy a felügyelők is megállapították, tipikus versenybaleset volt, mindketten hibásak voltak, de amúgy egyikük sem, a két autó összeérése a helyzetből elkerülhetetlenül következett, és a szerencsén múlt, hogy ki jár pórul. Valószínűleg Vettel sem vitatja, hogy becsúszott nála néhány apróság idén, de aki nem keresi a határokat, az biztosan második lesz Hamiltonnal szemben – és ebben a helyzetben tényleg nem sok mindent csinálhatott volna másképp.
De mintha a Ferrari elfelejtette volna, hogy mekkora pontkülönbség van a két versenyzője között, és hogy az egyik a bajnoki címért, míg a másik legjobb esetben a harmadik helyért küzd. A monzai események alapján a Ferrari olyan helyzetbe hozta Vettelt, hogy a német teljesen egyedül maradt.
Miközben a Mercedesnél világosak a szerepek, addig Vettel három ellen küzd: Hamilton, Bottas és a saját csapattársa ellen is meccselnie kell, ami hét futammal a vége előtt olyan helyzet, amibe egyszerűen nem hozhatta volna magát a Ferrari.
Természetesen nehezíti a csapat helyzetét, hogy meghalt az elnök Sergio Marchionne, nem tudni, mik az utódok tervei, talán az új vezetők sem tudják, mit akarnak, zavaros minden. Senki nem tudja, hogy Räikkönen maradhat-e vagy tényleg jön Charles Leclerc, Monzában mindenki feje fölött összecsaptak a hullámok. Lehet, hogy akartak adni egy utolsó esélyt Räikkönennek (aki amúgy nem tudta megszerezni a nagyon fontos futamgyőzelmet), talán tényleg hittek abban, hogy egyenlősdivel is meg lehet nyerni a bajnokságot, csak a nagy akarásban éppen Vettelt hagyták magára. De legyünk pontosak, mert egyébként nem a név a lényeg, hanem az, hogy a Ferrari azt a versenyzőjét hagyta magára, amelyiknek esélye van a vb-címre, és a hosszú Mercedes-uralom megtörésére.
Ha a két Ferrari-pilóta között öt pont különbség lenne összetettben és nem 62, érthető lenne a helyzet. Így viszont jelenleg úgy tűnik, hogy a Ferrari sorra rúgja az öngólokat, és önként nyújtja át a bajnoki címeket a nem feltétlenül szimpatikusan, de nagyon hatékonyan játszó Mercedesnek.
Martin Brundle F1-es szakkommentátor is úgy véli, Maurizio Arrivabenéék olyan hibát követtek el, amit a helyzetük nem engedett volna meg. „A Ferrari szombaton szúrta el, mert Vettelt kellett volna a pole-ba szélárnyékoznia. A Mercedes már Hockenheimben megmutatta, hogy felkészült a csapatjátékra, és most újra megtette. Vettelnek kellett volna a pole-ban lennie, Räikkönennek pedig védelmeznie kellett volna őt. Nem tehetek róla, de úgy érzem, a Ferrari ezt kezdi eldobni. És menjünk csak vissza Hockenheimig: Vettelnek ott is meg kellett előznie Räikkönent” – utalt arra, hogy az eső megérkezése előtt a négyszeres bajnok körökön át rostokolt a más taktikán lévő finn mögött, mire a boxfal helycserét kért. Ez akkor épp elég volt ahhoz, hogy a később esős tempójával rá nyomást helyező Hamilton másodperceket hozzon Vettelen, mi több a Räikkönen mögötti felesleges veszteglés során, a turbulens levegőben való autózással elkoptatott gumik is hozzájárulhattak a német későbbi kicsúszásához.
Senki ne lepődjön meg, ha – tanulság gyanánt – az utolsó hét futamra jelentősen változik a Ferrari hozzáállása és a szerepek leosztása.
