A hét elején a Red Bull motorsportfőnöke, Helmut Marko elárulta, hogy 2012 folyamán az akkor még mclarenes Lewis Hamilton náluk kopogtatott, ám 2013-ra nem tudtak neki ülést adni, ezért a Mercedeshez irányították annak reményében, hogy később könnyű lesz őt átcsábítani az addig igen középszerűen szereplő alakulattól.

A Mercedes-elődcsapat BAR/Honda/Brawn GP egyik kulcsembere, Nick Fry októberben megjelenő könyvéből kiderül, hogy Hamilton igazolása még ennél is kacifántosabb volt, ugyanis a stuttgarti márka cégvezetése nem az angolt szemelte ki a 2012 végén távozó Michael Schumacher utódjául.

A RaceFans.net által közzétett könyvrészletből kiderül, hogy Fry már 2011-ben – Hamilton talán legszétesettebb évében – tárgyalni kezdett a McLaren-pilóta menedzserével, de Stuttgartból többször is visszadobták a 2008-as világbajnok szerződtetésének ötletét.

„Kezdetben nem tudtam meggyőzni a Mercedes igazgatótanácsát Lewis igazolásáról. Nem is egyszer azzal küldtek el, hogy hozzunk más ötletet. Valamiért azt mondták, hogy gondolkodjunk el újra például Nick Heidfelden, aki nagyon szerette volna elcsípni a helyet, rendszeresen küldözgetett nekem fotókat magáról, a családjáról, a kutyájáról, eredménytelenül” – utalt az F1-es pályafutása előtt a Mercedes programjában nevelt, a Saubernél, a BMW-nél és a Renault-nál is megfordult németre.

F1: A Mercedes-fejesek nem akarták Hamiltont 1

Fry azt állítja, képben volt a Mercedesnél az akkor még igen fiatal DTM-bajnok Paul di Resta is, de bejelentkezett az évekkel korábban a BAR-tól rossz viszonyban távozott, az F1-ből 2006 közepén kipottyant 1997-es világbajnok, Jacques Villeneuve is.

Az egykori csapatvezető memoárja is megerősíti, hogy a 2012-ben érkezett Niki Lauda kulcsszerepet játszott Hamilton leszerződtetésében (miután a Red Bull-os Marko „átpasszolta” az angolt):

Fry szerint Lauda szeptember eleji első munkanapján azt mondta neki, hogy „szerződtessétek csak, én meg majd utólag elsimítom a dolgot a Mercedesszel”.

Hamilton leigazolását 2012. szeptember 28-án jelentették be hivatalosan, a többi, ahogy mondani szokás, már történelem.