A Forma-1-ből 2018 végén kiszállt Fernando Alonso idén az Indy 500-on csúnyán leszerepelt, a McLarennel nem is kvalifikált a futamra, de a toyotás WEC-s programját újabb Le Mans-i győzelemmel és világbajnoki címmel zárta, így pénteken ott is volt a Nemzetközi Automobil Szövetség párizsi díjkiosztóján.
A kétszeres világbajnok spanyolról az F1-ben az esetleges visszatérése kapcsán, de csak úgy, általában is fel-felvetődik, hogy önző, intrikus, nem olyan rég utolsó mclarenes csapattársa, Stoffel Vandoorne is arról beszélt, hogy a wokingi alakulat gyakorlatilag úgy táncolt, ahogy a spanyol fütyült.
Alonsónál rá is kérdeztek erre Párizsban.
„Azt hiszem, egy dolog az ember híre, és egy másik a valóság” – mondta. „Amikor ütköző csapattársakat látunk, amikor látjuk, milyenek egymással a csapattársak évről évre, aztán megnézünk engem, láthatjuk, hogy én Monzában és Spában is szélárnyékot adtam a csapattársamnak. Én értem az ilyen együttműködést. Szóval jobb, ha a szóbeszéd helyett a tényekkel foglalkozunk” – magyarázta, utalva a ferrarisok idei rivalizálására.
A spanyol kiemelte, hogy a hosszútávú vb-be is alázattal érkezett, felnézett a csapattársaira, Sebastian Buemire és Nakadzsima Kazukira:
„Nem jelentett gondot számomra osztozni az autón, hiszen ők voltak a tapasztaltabbak ebben a kategóriában. Az első tesztnaptól nagyon sokat tanultam tőlük. Ismerték az autót, ismerték a pályát, megvolt a megfelelő megközelítésük a hosszútávú versenyzéshez. Én voltam az, aki hibázgatott, én voltam az, aki mindig kérdezett.”
„Nem arról van szó, hogy örömmel adtam át az autót, mert mindig szeretnék vezetni, de minden egyes alkalommal, amikor kiszálltam, kicsit csökkent a stressz, hiszen tudtam, hogy ők mindent jól csinálnak majd. Nagy volt a kölcsönös bizalom.”
Alonso 2020-ban újra nekivág majd az amerikai Indy 500-nak, de előtte, januárban teljesen új területen próbálja ki magát: a terepralizás csúcsversenyén, a Dakar-ralin indul majd a Toyota színeiben. Míg Indianapolisban győzni szeretne majd májusban, a Dakaron nem is álmodik ilyen eredményről.
„Készen állok, ha az a kérdés, hogy élvezem-e majd az élményt, hogy azért megyek-e, hogy a lehető legtöbbet kihozzam belőle. De a Dakar-győzelemre nem érzem magam késznek. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire tapasztalatlan vagyok. Más futamokon, az Indyn, a Le Mans-on, a daytonain versenyképesnek éreztem magam, tudtam, hogy a győzelemért is harcban lehetek, de úgy gondolom, a Dakaron nem leszek ezen a szinten. Másféle stratégiám is lesz: nem én leszek a leggyorsabb, de remélhetőleg jó pozícióig juthatok a végére.”
