A renault-s – jövőre már mclarenes – Daniel Ricciardo néhány hete indította el „Dan naplója” című cikksorozatát a Twitteren. Az ausztrál pilóta ezen a héten az érzelmileg legnagyobb hatású futamaira tekint vissza – talán nem véletlenül most, hiszen ezen a hétvégén tartották volna a Forma-1-es Monacói Nagydíjat, a listáján pedig két korábbi kiadás is szerepel.
Ricciardo a 2016-os monte-carlói versenyt pályafutása legdühítőbb futamaként említette:
„Négy évvel később is olyan részletesen emlékszem erre a versenyre, mintha videofelvétel lenne. Látom magam, ahogy az alagút felé haladok a kanyarban azt a bizonyos bokszkiállást követően – borzasztóan dühös voltam. Nem bántam volna, ha műszaki hibával kiesek, mert senkivel nem akartam beszélni a verseny után, nem kívántam az együttérzést, csak forrt bennem a düh” – utalt arra, hogy a hiába szerezte meg a pole-t, majd vezette a versenyt, a csapat 32. körben készületlenül fogadta a bokszutcában, így kicsúszott a kezéből a győzelem.
„Emlékszem, hogy ott álltam a dobogón a futam után, amit én uraltam, de ő nyert meg – nem akartam ott lenni. Aztán a sajtókarmámban megvilágosodtam: ha a monacói 2. hely a legrosszabb napom, akkor ideje észbe kapnom, ekkor kezdett a düh is csalódottsággá átalakulni.”
„Egyedül akartam lenni a versenyzői szobámban, de jött Helmut Marko, teljesen össze volt törve. Bocsánatot kért, megölelt, erre lehetetlen lett volna agresszíven reagálni. Neki is ugyanúgy fájt a dolog, mint nekem. De utána rögtön haza is mentem, mert nem akartam több bocsánatkérést hallani, és annak sem lett volna értelme, ha én keresem a felelőst mérgemben. De épp ezért volt olyan édes a két évvel későbbi verseny…”
A 2018-as Monacói Nagydíjon már összejött a győzelem Ricciardónak, méghozzá nem 100%-os autóval. Ezt a legnagyobb megkönnyebbülései között tartja számon.
„Nem szépítem, a 2016-os monacói futam két évig kísértett, aztán amikor 2018-ban mindent jól csináltam, a győzelem pedig megint kicsúszni látszott a kezemből… Ha Monacóban a pole-ból indulva sikerül megtartani a vezetést az első kanyarban, onnan már csak elbukni lehet a versenyt, félig már megvan a győzelem. De 2018 a stressz következő szintje volt, pont a 2016-ban történtek miatt. Ezúttal a megkönnyebbülés volt a fő érzés, hiszen végül nem lett oda a győzelem. A későbbi napokban jobban is értékeltem, amikor már leülepedett bennem, mert akkor, vasárnap egyszerűen csak ki voltam égve. Akkor inkább csak a kő esett le a szívemről” – írta.
