Lance Strollnak sokaknál könnyebb útja volt a Forma-1-be, hiszen édesapja, a kanadai milliárdos, Ferrari-gyűjtő Lawernce Stroll gyakorlatilag korlátlan anyagi forrásokat biztosított a versenyzői karrierje építgetéséhez, a Forma-3-ban már egész versenycsapatot vásárolt számára, az F1-es bemutatkozása előtt privát teszteket finanszírozott a Williamsnél, 2018 nyarán pedig megvásárolta a csőd szélén álló Force Indiát (ma már Racing Point, 2021-től Aston Martin), ahol tavaly óta fia is vezet.
Stroll ugyan már 2018-ban, a Williamsnél is szerzett egy dobogós helyezést a bakui káoszfutamon, idén pedig Monzában újra a pódiumig jutott, sokan továbbra is egyszerű fizetős pilótaként tartják számon.
„Egyszerűen így van ez, jó ideje felismertem már. Mindenkinek megvan a maga véleménye. Én a pályán mondom el a magamét, igyekszem a saját világomban maradni, kizárom a negativitást, a külső zajt. Ha valaki sikeres valamiben, igyekszik megvalósítani az álmait, mindig lesznek olyanok, akik ezért vagy azért frusztráltak, irigyek, és megpróbálnak lehúzni magukkal, ilyen a világ” – mondta Natalie Pinkham podcastjében a kanadai.
„Én egyszerűen igyekszem csak a hozzám közel állókra hallgatni. Végső soron csak ők számítanak. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, nem lehet mindenki barátjának lenni. Nagyon korán, már az első williamses évemben világossá vált, hogy bármikor, amikor rosszul teljesítek, hibázok, az emberek nekem ugranak, a médiában igyekeznek tönkretenni.”
„A való életben is hasonló, amikor jól teljesítek, akkor hirtelen mindenki a legjobb barátom volt már rég, olyanok, akiket épp csak ismerek. Aztán a közösségi média: amikor jól teljesítek, elnémul a gyűlölködés, a zaj, aztán ha megint rosszul alakul valami, újraindul az egész. Világos a minta. Most komolyan, mi mást tehetek, mint nevetek ezen, hiszen ha nem nem nevet rajta az ember, akkor elkeserítő, sírni lenne kedve. Szóval igyekszem könnyen venni.”
