Lewis Hamilton már számos tekintetben a Forma-1-es rekordlisták élén áll, de a világbajnoki címek számában még mindig Michael Schumacher az első, igaz, a Mercedes angol pilótája akár már a hétvégi Török Nagydíjon felérhet a német legenda mellé.
A történelmi jelentőségű siker (potenciális) kapujában meg is kérdezték arról, hogyan érez ezt illetően.
„Világbajnoki címet nyerni nagyon személyes dolog. Persze egy csapattal együtt küzdünk a konstruktőri címért, de az egyéniért egy ember, az pedig nincs igazán hatással mások életére. Úgy gondolom, hogy az sokkal nagyobb dolog, arra sokkal büszkébb vagyok, amit a pályán kívül teszek, hogy világszerte igyekszem jobbá tenni az emberek helyzetét. Mindenkinek joga van az egyenlőséghez, az oktatáshoz, az emberi jogokhoz, szóval számomra ez a legfontosabb” – mondta Isztambulban a csütörtöki sajtónapon.
„Nyilván arra is hihetetlenül büszke leszek, hogy beérek egy olyan legendát, mint Michael, de azt hiszem, ebben is inkább az a fontos, hogy milyen üzenetet közvetít az embereknek – nem is csak a gyerekeknek, de legfőképp nekik, hiszen ők a jövő –, azt, hogy merjenek mindennél nagyobbat álmodni, és hogy sose higgyék el senkinek, hogy a céljuk elérhetetlen.”
Az egyetlen üldöző, a csapattárs Valtteri Bottas előtt hatalmas előnnyel vezető Hamilton nem is érez nyomást a hetedik cím kapujában, nem úgy, mint annak idején…
„Emlékszem, amikor először küzdöttem a címért, hogyan nőtt a nyomás a futamok során, milyen nagy volt a vége felé, pedig semmi szükség nem volt rá. Ha tudtam volna, amit ma tudok, lazán megnyerhettem volna, persze utólag könnyű okosnak lenni.”
„De az évek alatt megtanultam, hogy ne helyezzek magamra felesleges nyomást. Most van még négy futamunk, szóval egyszerűen csak igyekszem hozni a pontokat. Nem egy hétvégén, nem egy napon múlik. Számomra a mostani csak egy újabb futam, ugyanúgy kell megközelítenem, ahogy a korábbiakat, felesleges másképp csinálni. Néha ezért is megdöbbentő a győzelem.”
„Amikor Mexikóban nyertem (2018-ban, az ötödik alkalommal), hirtelen megütött a dolog, mert nem igazán gondolkodtam rajta előtte, szóval megütött, nem is igazán tudtam, mit mondjak, hogyan is érezzek, mert sosem lehet tudni előre, hogy sikerülni fog. A legjobb, ha nem is foglalkozik az ember azzal, hogy mi lesz, ha most sikerül. Csak arra koncentrálok, hogy ugyanúgy felkészüljek, ahogy mindig, és megpróbáljak ugyanúgy teljesíteni, mint az idény során végig.”
