A hétvégén következik a 36. Forma-1-es Magyar Nagydíj, amely előtt néhány szakújságíró kollégával közösen az Alfa Romeo-csapat két pilótájával, az olasz Antonio Giovinazzival, valamint a 2007-es világbajnok Kimi Räikkönennel beszélgethettünk. Egyebek mellett szóba került a nyári olimpia, a foci-Eb, Räikkönen gyermekei és lehetséges jövője, sőt az autóversenyzőként való csajozás is.
Sziasztok, nézitek az olimpiát? Olaszország jól áll az éremtáblázaton.
Antonio Giovinazzi: Igen, és te, Kimi?
Kimi Räikkönen: Hát, talán háromszor néztem bele.
A.G.: Na igen, az időeltolódás miatt nehéz, akkor megy, amikor mi alszunk, de reggelente jó olvasni, hogy Olaszország hogyan szerepelt.
Antonio, a hazád az aktuális Európa-bajnok fociban. De mit gondolsz a magyar válogatott szerepléséről?
A.G.: Nekik olasz edzőjük van, ugye? Egész menők voltak, kár, hogy abba a nehéz csoportba kerültek a franciákkal meg a többiekkel, akik túl erősek voltak. De úgy gondolom, szép munkát végeztek, jó meccseik voltak, örültem nekik, már csak az olasz edző miatt is.
Nagy a harc az Alfa és a Williams között az utolsó pontok elcsípéséért, de úgy tűnik, a reflektorfény mind George Russellre és a csapatára jut, mindenki róluk beszél. Vajon csak jobb Russell PR-csapata? Ti mit tehetnétek, hogy jobban látsszatok?
A.G.: Igazán nem is tudom, de tényleg így van. Egyszerűen csak tennünk kell a dolgunkat, hajtani tovább, de a PR nem az én dolgom, én nem tehetek mást, mint hogy igyekszem jól versenyezni.
Mi a helyzet a jövő évvel, szeretnél az Alfánál maradni?
A.G.: Egyelőre még nem tudom, és nyilván nem is az én döntésem, de remélem, hogy hamarosan már tudni fogok valamit.
Antonio, régóta a Ferrari kötelékébe tartozol, el tudod képzelni, hogy néhány éven belül a vörös autóban ülj? Vagy az is jó, ha a mezőnyben más csapatoknál találhatsz helyet?
A.G.: Nem tudom, ez a jövő zenéje. Most csak a jelenre koncentrálok, aztán meglátjuk. Sok csapat van, de most itt, az Alfánál akarok jól teljesíteni.
Érdekel a Forma-1 története? Ha igen, ki volt a kedvenc olasz versenyződ a régiek közül?
A.G.: Persze, gyerekkoromban is néztem az F1-et, de akkoriban, 6-7 éves koromban Schumacher nyert mindig a Ferrarival, ő volt a hős számomra. A régebbiek közül Michele Alboreto, igaz, őt nem láthattam versenyezni, de ő volt a Ferrari utolsó sikeres olasz pilótája.
Forma-1-es versenyzőként könnyebb barátnőt találni? Vagy előtte könnyebben ment?
A.G.: Az F1 előtt nem volt barátnőm, szóval sajnos erről nem tudok nyilatkozni. Neked, Kimi?
K.R.: Hát, nekem mindig könnyen ment!
Kimi, 20 évvel ezelőtt kezdtél az F1-ben, de a fiatalabb rajongók már inkább csak úgy ismernek, mint aki a mezőny hátsó felében vezet. Melyik idényeket emelnéd ki nekik a legjobbjaidként, mit nézzenek meg, ha a csúcsformában lévő Kimit szeretnék látni?
K.R.: A három legjobb idényem? Az, amikor győztem (2007 – B.G.), aztán a 2005-ös mclarenes évem, és talán a lotusos szezonok, 2012, 3013.
Az évek során számos csapatfőnökkel dolgoztál, ki volt a legjobb, ki volt a kedvenced?
K.R.: Hát, az évek alatt tényleg jó pár főnököm volt a csapatoknál, volt, ahol több is. De azt mondanám, hogy nagyon tetszett, amikor a Ferrarinál Jean Todt irányított, nagyon egyenes volt. Maurizióval (Arrivabene) is jó volt a kapcsolatunk. Aztán ott volt Eric Boullier a Lotusnál… Szóval sok jó szakemberrel dolgoztam, de ha a legjobb vezetőt kell mondanom, egyértelműen Jeant választom.
Így, 13 év után elárulnád, hogy mi ment félre a második ferraris évedben, 2008-ban miért nem tudtad megvédeni a bajnoki címedet?
K.R.: Ki tudja? Nem voltam elég gyors! Az elején nem ment rosszul, de aztán Franciaországban vezettem, de gond volt a kipufogóval, utána meg valahogy félrecsúsztak a dolgok, aztán már túl nagy hátrányba kerültem. Felipe (Massa) ment a címért, de sajnos az utolsó pillanatban elbukta.
Milyen érzés a mezőny korelnökének, minden idők legtapasztaltabb versenyzőjének lenni?
K.R.: Nem érzek különbséget. Ezek csak számok. Persze biztosan más, mint az első F1-es év. Néha jönnek új pilóták, máskor nem, és persze amikor én kezdtem, akkor is voltak sokkal tapasztaltabb versenyzők a mezőnyben, ez már csak így megy. De én egyáltalán nem gondolok erre, nem érzem annyi évnek, a szezonok gyorsan pörögnek, amikor utazunk, versenyzünk.
Azaz ma is izgulsz a futamok előtt?
K.R.: Naná, a rajt előtt mindig megvan a nyomás, de ez így jó. Ha nem érzel olyankor semmit, jobb, ha inkább valami mást csinálsz.
Van valami különleges rutinod, szokásod a versenyek előtt?
K.R.: Nem igazán. Mindig megvan a vasárnap ritmusa, a megbeszélések, ilyenek, de babonám, szokásom nincs. Azért a sisakot nem igazán lehet többféleképpen felhúzni, nem?
Kimi, igen sikeres Forma-1-es versenyző vagy, világbajnok, ám az elmúlt pár évben nyilvánvalóan nem küzdhettél a győzelmekért, a dobogós helyekért. Hogyan magyarázod meg ezt egy hatévesnek, azaz kisfiadnak, a gyerekeidnek – már ha egyáltalán követik, figyelik a versenyeidet?
K.R.: Nem kell magyarázkodnom. Nem is nagyon kérdeznek róla. Nagyjából tudják, mit csinálok, de otthon nem igazán beszélünk erről, szóval nincs mit magyaráznom. Azért időnként nézik a versenyeket, de nem állandóan, nincsenek mindig ott a tévé előtt, megvan a maguk szórakozása, a játékaik.
Kimi, az Alfa Romeónál végeztél bizonyos fejlesztői munkát az utcai autókon, a Giulián, érdekel ez a dolog, szívesen csinálnád később is, vagy csak a csapattal való kapcsolat miatt foglalkoztál ezzel?
K.R.: Nyilván most azért csináltam, mert megvan a kapcsolat, elsősorban filmeztünk, minimális dolgokról volt szó azon túl, csak mondtam, ezt és azt éreztem az autóban, de egyszer valamikor nem lenne rossz az első naptól kezdve részt venni ilyesmiben. Az elejétől végigvinni izgalmas lenne, de most tényleg nem erről volt szó, csak körözgettünk, forgattunk. De egy nap miért is ne?!
A Forma-1 után lennél résztulajdonos a csapatban vagy hasonló?
K.R.: Nem. Amúgy is kétlem, hogy a csapatok többsége nem úszik a pénzben, szóval ez csak akkor jó ötlet, ha az ember el akarja pazarolni a vagyonát. Nincs semmi ilyen irányú tervem.
Miket mérlegelsz majd, amikor a jövődről döntesz?
K.R.: Nem is tudom. Nyilván sok különböző dolgot, de egy vagy két szempont lesz a legfontosabb. Majd meglátjuk.
Kimi, 20 év az F1-ben, pokoli hosszú idő, mi motivál még ma is a versenyek előtt, és milyen változásokat látsz a Forma-1-ben, és itt, Magyarországon, a Hungaroringen?
K.R.: A versenyzést továbbra is élvezem, csak ezért vagyok még itt. A többit sosem szerettem, de hozzá tartozik, ez van. Hogy Magyarországon mi változott 20 év alatt? A pálya változott, átépítették. Budapestet nem igazán tudom, mindig is ugyanabban a szállodában voltam, na jó, az elején még váltogattam, de a várost nem igazán látom. Persze mindig szívesen fogadnak itt minket, a nyári szünet közelsége miatt pedig mindig is egy kicsit lazább itt a hangulat. Igen, változott a céges autó is az évek alatt, de ez igazából nem fontos, ha kijutok vele a pályára jó. Egyik sem hagyott még cserben.
Srácok, köszönjük a beszélgetést, sok sikert a hétvégére!
