A folyamatosan szakadó eső, valamint a versenyigazgatás bizonytalansága, balul elsült taktikázása miatt a múlt vasárnapi Belga Nagydíj kutyakomédiába fordult, az otthon a tévé előtt ülők, és főleg a helyszínen a szakadó esőben ázó nézők mindössze két, biztonsági autó mögött eltöltött „versenykört” láthattak, melyeket követően hivatalos eredményt is hirdettek, ezzel ez lett a Forma-1 történetének legrövidebb futama.
Az új rekord apropóján összeszedtük a korábbi legrövidebb F1-es versenyeket, alább kiderül, máskor mennyi „verseny” jutott.
1991-es Ausztrál Nagydíj, Adelaide
A korábbi rekorder. 16/14 kör, Ayrton Senna győztes versenyideje 24:34,899 volt. Az szezonzárónak november elején otthont adó adelaide-i utcai pályán is leszakadt az ég a futamra, így nem meglepő módon sokan nem tudták irányban, vagy akár a pályán tartani az autót. Összesen hatan estek ki – köztük olyanok, mint Thierry Boutsen, Jean Alesi és a még újonc Michael Schumacher –, de a 2. helyre rangsorolt Nigel Mansell és a 3. Gerhard Berger is kipördült, valamint a 4. Nelson Piquet-nek is volt megpördülése.
Senna nyerte a kaotikus, 24 és fél perces versenyt (Forrás: Getty Images)
Az előző nap elképesztő körrel pole-t szerző Senna az autóból integetve jelezte, hogy ennek így nincs értelme, a versenyigazgatás pedig egyetértett, így 16 kör után megszakították a versenyt. A végeredmény 14. kör állását figyelembe véve született meg, Mansell és Berger ennek köszönhette a dobogót – tegyük hozzá, az angol a fallal való találkozása után a pódium helyett az orvosoknál volt –, a McLaren pedig behúzta a konstruktőri világbajnoki címet.
Ahogy a múlt hétvégén, ekkor is csak fél pontokat osztottak ki.
1975-ös Spanyol Nagydíj, Montjuic (Barcelona)
Az 1975-ös idény negyedik fordulója, a barcelonai Montjuic utcai pályán tartott futam a Forma-1 egyik legtragikusabb versenye volt. A kiírt 75 körből csak 29-et teljesítettek, ugyanis a 26. körben Rolf Stommelen Embassy-Hillje balesetet szenvedett, a korlát felett a pályán kívülre repült. A német versenyző ugyan „csak” láb-, csukló- bordatörést szenvedett, ám egy pályabíró, két fotós és egy néző életét veszítette.
Szörnyű tragédia miatt szakították meg az 1975-ös Spanyol Nagydíjat (Forrás: Getty Images)
A futamot néhány körrel később szakították meg, a pályafutása egyetlen Forma-1-es győzelmét arató mclarenes Jochen Maas ideje 42:53,7 volt. Mondanunk sem kell, hogy ezen a verseny is csak a pontok felét osztották ki – az utolsó fél pont a 6. helyen leintett Lella Lombardinak jutott, aki ezzel a sportág eddig első és egyetlen női pontszerzője lett.
1975-ös Osztrák Nagydíj, Österreichring
A következő legrövidebb F1-es versenyért nem kell messzire menni az időben, újra az 1975-ös idényről van szó, csak az augusztus közepén rendezett Osztrák Nagydíjról. Szerencsére ebben az esetben mindössze az időjárás szólt közbe – igaz, sajnos a halál ezt a napot sem kerülte el, a délelőtti bemelegítésen ugyanis a Penske-s Mark Donohue a pályát elhagyva a kerítésen kívül becsapódva landolt, egy marshal életét veszítette, majd két nappal később a pilóta is belehalt sérüléseibe –, megint csak égszakadás formájában.
Brambilla brilliánsan vezetett az esőben, de a befutó után még ő is eldobta az 1975-ös Osztrák Nagydíjon (Forrás: Getty Images)
Az eső rajt előtti megérkezése miatt eleve halasztották a startot, de a vizes pályán így is sorozatosak voltak az incidensek, így a tervezett 54 helyett mindössze 29-et tett meg a mezőny. Ahogy előtte Spanyolországban, ezen a versenyen is új, egyszeres F1-es futamgyőztes született: Vittorio Brambilla nagyszerű vezetéssel, 27 másodperces előnnyel nyert a mclarenes James Hunt előtt. A győztes idő itt is egy óra alatt maradt, 57:56,69 volt. Érdekesség, hogy Brambilla sem örülhetett felhőtlenül, ugyanis a leintést követően ő maga is eldobta a Marchot, szerencsére nem sérült meg.
2009-es Maláj Nagydíj, Szepang
Erre a futamra már számos olvasó emlékezhet. A 2009-es Maláj Nagydíj pillanatnyilag a Forma-1 történetének ötödik legrövidebb futama, egyben az utolsó, amely egy óránál rövidebb ideig tartott.
Szepangban a futam 19. körében kezdett esni, majd a 30. kör után gyakorlatilag leszakadt az ég, az autókat lehetetlen volt a pályán tartani, az aquaplaning miatt mindenki ment, amerre (nem) látott. A körözést a 33. körben szakították meg, a rajtrácsra felsorakozott mezőny aztán hosszan várt a folytatásra, de végül a közelgő alkony miatt úgy döntöttek, nem indítják újra a versenyt.
Szepang, 2009 – míg a mezőny a rajtrácson várta a monszun végét (hiába), Kimi Räikkönen a bokszban fagyizott (Forrás: Getty Images)
Mivel a táv 75 %-át nem érték el, szintén csak fele pontokat osztottak. A szabályoknak megfelelően a megszakítást kettővel megelőző teljes kör, azaz 31. kör állása alapján brawnos Jenson Button nyerte meg a csonka versenyt, második a BMW-a Nick Heidfeld lett, míg a toyotás Timo Glock pályafutása második, egyben utolsó F1-es dobogós helyezését szerezte a 3. hellyel.
A futam arról is emlékezetes, hogy míg a többiek odakint várták a fejleményeket, a Ferrari KERS-hibája miatt Kimi Räikkönen már korábban kiszállt, jégkrémet nyalogatott.
És melyik volt a leghosszabb?
Bónuszként említsük meg a másik végletet is! A sportág történetének – időben – leghosszabb futamáért sem kell messzire visszatekinteni, hiszen bő egy évtizede zajlott a 2011-es Kanadai Nagydíj. A főszereplők megint az eső és Jenson Button voltak.
2011, Montreal – Buttoné lett a leglassabb és legtöbb bokszkiállással elért F1-es győzelem a sportág leghosszabb versenyén (Forrás: Getty Images)
A vizes Gilles Villeneuve pályán biztonsági autó mögött indult a mezőny, a nehéz körülmények pedig feladták a leckét: a mclarenes Lewis Hamilton és a Red Bull-os Mark Webber már az első kanyarban összeért. Az azóta hétszeres világbajnok nem sokkal később ki is esett, amikor csapattársa, Button a bokszutcafalnak szorította.
A 26. körben az erősödő eső miatt piros zászlóval megszakították a versenyt, majd végtelennek tűnő, több mint kétórás várakozás kezdődött. A futamot végül újraindították, Button pedig a 37. körben Fernando Alonsóval is ütközött. A spanyol kiesett, az angol pedig a mezőny legvégére csúszott vissza, ám a lassan változó, javuló körülmények között bravúrosan kapaszkodott előre, hogy az utolsó körön a hibázó Sebastian Vettel mellett is elmenve megnyerje a Kanadai Nagydíjat.
Button hat bokszkiállással, a szintén ha biztonsági autós szakasznak köszönhetően rekordalacsony átlagsebességgel – 74,9 km/h – több mint négy óra (egészen pontosan 4:04:39.,537) után ünnepelhetett Montrealban.
Érdekel, mit gondoltunk a múlt vasárnapi Belga Nagydíjról? Ma este 19 órakor a YouTube-on a Vezess Csapatrádió újabb adásában átbeszéljük a spái történteket – a műsort később is megnézheted a Vezess csatornáját, vagy podcast formájában pedig az összes jelentősebb platformon meghallgathatod.
