Azok után, hogy megbüntették, Carlos Sainz szempontjából komolyabb tétje nem volt a Forma-1-es Francia Nagydíj időmérőjének. A spanyol ennek ellenére bejutott a Q3-ba, ahol szélárnyékot próbált húzni az első rajtkockát végül megszerző Charles Leclerc-nek.
A két szélárnyékos próbálkozásról a magyar közvetítés kommentátorai úgy vélték, nem volt elég hasznos, míg a monacói pilóta, illetve a nemzetközi sajtó és a kommentelők ennek ellenkezőjét állítják. Minderre pontos választ csak a részletes telemetria adhat, mi a rendelkezésünkre álló számokból kiindulva próbáltunk döntést hozni.
Véleményünk szerint a válasz valahol félúton lehet, azaz segíthetett egy keveset Sainz szélárnyéka, de vélhetően enélkül is meglett volna a Leclerc-pole – igaz, szoros lett volna a meccs.
Összehasonlításunkkor Leclerc legjobb Q2-es és Q3-as idejét vettük alapul. Az alábbi táblázatban ezen körök fontos szektoridejei láthatóak.
| Leclerc Q2 | Leclerc Q3 | |
| S1 | 22,750 | 22,660 |
| S2 | 27,988 | 27,960 |
| S3 | 40,478 | 40,252 |
| köridő: | 1:31,216 | 1:30,872 |
Leclerc legjobb Q2-es ideje (ahol nem kapott szélárnyékot) 40 ezredmásodperccel maradt el Verstappen második helyet érő Q3-as idejétől, és ha csak pusztán a számokat nézzük, az első szektorban látható 90 ezredes javítás elég lett volna neki a pole-pozícióhoz. A monacói Sainz szélárnyékát a második szektor legvégén, illetve a harmadik szektor elején kapta el, azaz itt kell figyelni a javítást.
A második szektoros 22 ezredes javulás ebből a szempontból minimális: a kapott szélárnyékkal itt nemigen lett gyorsabb Leclerc. A harmadik szektor némileg más tészta: itt majdnem 2,5 tizedmásodpercet gyorsult a ferraris, melynek egy része biztosan a szélárnyékból származik, de a jobban bevett kanyarok is hozhattak a konyhára – ahogy írtuk, a pontos kép csak a telemetriából derül ki.
Összességében kijelenthető, hogy ezen a pályán nem egyszerű a szélárnyékkal játszani, mindenesetre a Ferrari biztosan nem vesztett azzal, hogy megpróbálta.
