A Forma-1-es Magyar Nagydíj csütörtöki médianapján a Vezess exkluzív interjút készíthetett az Alfa Romeo duójával, Valtteri Bottasszal és Csou Kuan-jüvel. Kettejük személyében egy (nem is annyira) páratlan párosról van szó: a finn sok évnyi mercedeses rutint, míg a kínai újonc nyers tempót – és rossz nyelvek szerint pénzt – hozott a csapathoz.
Most melyik Bottast látjuk?
Vezess: Valtteri, hogyan tekintesz az Alfa Romeóra? Hosszabb távon is maradnál a csapatnál, bízva az előrelépésben, vagy inkább egy ugródeszkát látsz benne, melynek segítségével visszatérhetsz valamelyik élalakulathoz?
Valtteri Bottas: Azért vagyok itt, mert azon dolgozunk, hogy közelebb kerüljünk az élmezőnyhöz. Most csak ez motivál, így teljes mértékben elkötelezett vagyok a csapat iránt. Ez még csak az első évem ennél a csapatnál, amit még több másik fog követni. Hosszú távon tervezzük a fejlődésünket a csapattal, és tudom, hogy ehhez hozzá tudok járulni.
Vezess: Valtteri, amióta az Alfa Romeóhoz igazoltál, a márka néhány utcai autóját is vezethetted, Magyarországon is egy Tonale volánja mögött ülsz. Közúton melyik a kedvenc Alfa Romeód?
V. B.: A kedvencem a Giulia GTAm. Teljesítményét ugyanis finomhangolták a Quadrifoglióhoz képest, a tömege is kisebb, például a kevesebb ülésnek és a szénszálas elemeknek köszönhetően. Elég gyors, sőt, lenyűgöző, hogy milyen gyors, főleg utcai autóként.
Vezess: Szívesen meghajtanád a Hungaroringen, ha lenne rá lehetőséged?
V. B.: Abszolút! Ez az autó tökéletesen megfelel pályanapokra és más, hasonló eseményekre.
Vezess: Az utóbbi években hallottunk Bottas 1.0-ról, 2.0-ról, 3.0-ról, 4.0-ról satöbbi. A csapatváltás után most melyiket láthatjuk?
V. B.: Ugyanazt! Ugyanaz vagyok, mint voltam, de az emberek azt mondják, hogy olyan, mintha megújultál volna, nem tudom. Pedig most csak egy kicsit nyugodtabb vagyok, miközben próbálom a legjobb formámat hozni.
Vezess: Tehát jobban érzed magad úgy, hogy egy kisebb csapatnál, ezáltal gyakorlatilag kisebb nyomás alatt kell dolgoznod?
V. B.: Az, hogy egy kisebb csapatnál vagy, néha számos előnnyel jár. Például, ha valamit változtatni szeretnél az autón, nem kell annyi emberrel beszélni, hogy célt érj, így időnként sokkal reaktívabbak vagyunk technikai értelemben. Igaz, kevesebb ember jut többek között a gyártásra is, de összességében úgy érzem, kisebb a nyomás rajtam itt.
Vezess: Mekkora figyelmet kapsz a finn sajtótól az ország egyetlen Forma-1-es pilótájaként? Mi volt a helyzet, amikor még Kimi Räikkönen is a mezőny tagja volt?
V. B.: Hogy őszinte legyek, nem annyira követem nyomon, mit írnak a sajtóban. Mindig is volt érdeklődés a motorsportok iránt, mint például a Forma-1 vagy a rali, az biztos. Mivel ebben a közegben olyan emberek vannak, akik élnek a motorsportokért, és imádják, hiszek benne, hogy akadnak történetek. Amikor Kimivel itt voltunk – ő a Ferrarinál, én pedig a Mercedesnél –, ugyebár két különböző, de jó csapatot képviseltünk. A követők inkább egy táborba tömörültek, és nem feltétlenül engem támogattak.
Magyar találmányt próbáltak ki Bottasék a Hungaroringen
Ahogy az lenni szokott, a Forma-1-es versenyzőknek számos PR- és sajtókötelezettségük van egy-egy helyszínen. A magyarországi hétvégén ebbe némi játék is belefért, hiszen mielőtt kezdetét vette volna a program érdemi része, az 1974-ben, Rubik Ernő által feltalált bűvös kockát – vagy ahogy emlegetik: a Rubik-kockát – próbálhatták ki, egy hazai versenyző, Domi útmutatása mellett.
Ilyen érzés, ha fizetős pilótának állítanak be
Vezess: Kuan-jü, eddig hullámzóan, de összességében biztatóan alakult a bemutatkozó éved. Mit vársz magadtól, illetve Valtteri ellen csatázva?
Csou Kuan-jü: Ahogy említetted, szereztem már néhány pontot idén, de nehéz pillanataim is voltak a szezonban, legyen szó akár megbízhatósági problémákról, akár első körös ütközésekről. Egyelőre örülök annak, ahogy eddig alakult az évem, hiszen megmutattam, hogy megvan a tempón, és közben az javult is, ezzel csökkentve a lemaradásomat Valtterivel szemben. Az év elején még 0,8-1 másodperc volt a különbség, most már kevesebb mint fél másodperc, ennek pedig örülök. Ugyanakkor Valtterivel közösen azon dolgozunk, hogy a McLarennel és az Alpine-nal harcolva a legjobbak legyünk a középmezőnyben.
Vezess: Mielőtt bemutatkoztál a Forma-1-ben, sokan fizetős versenyzőként bélyegeztek meg. Mennyire nehéz az ilyen jellegű kritikákkal megbirkózni, azokat feldolgozni?
Cs. K-j.: Nem feltétlenül nehéz, de elég nagy nyomást helyez rád, mert tudtam, megvannak a képességeim ahhoz, hogy megérdemelten a Forma-1-ben versenyezzek. Ezt úgy tudtam, illetve tudom bebizonyítani, hogy gyors vagyok, és ezt már meg is tudtam mutatni. Még nehezebb volt amiatt, hogy csak az év végén jelentették be [a szerződtetésemet – szerk.], miközben még a Forma-2-es bajnokságra koncentráltam.
Ezzel meg kell birkóznom természetesen, és ezzel párhuzamosan próbáltam minél jobb eredményt elérni, valamint felkészülni az idei évre, amennyire csak lehet. Összességében nem aggódtam az ilyesféle megbélyegzések, illetve amiatt, hogy az emberek már kapásból próbáltak ítélkezni, mert tudtam, hogy mindennek eljön az ideje. Természetesen nem szép maga a jelenség, de azt gondolom, ilyen a világ a napjainkban, így ezt is a helyén kell kezelni.
Vezess: Volt egy nagy balesetedben Silverstone-ban. Ami történt, megtörte esetleg az önbizalmadat, esetleg tartasz az ilyen esetektől? Vagy inkább úgy vele, hogy ezek is a versenyzés részei?
Cs. K-j.: Az autóm megtört, de én sikeresen megúsztam. Minden nagyon gyorsan történt. Jót tett, hogy az azt követő héten már újra versenyezhettünk, így ugyanis nem volt időm arra, hogy azon töprengjek, mi történt a múltban. Emiatt ugyanis arra tudtam fókuszálni, mi jön, és nagyon sok ember kérdezte tőlem, jól vagyok-e. Ez sokat jelentett, egyúttal nagyon sok energiát adott nekem. Azt gondolom, egy versenyző esetében azért idő, mire egy ilyen balesetet meg tud emészteni, és ugyan tovább tudtam lépni, amikor visszaülsz az autóba, még vannak benned félelmek.