Tombol a nyár, a Forma-1-ben is a szünet közepén járunk, ami kiváló alkalom arra, hogy áttekintsük, mit is láttunk eddig a 2022-es idényben, elmondjuk véleményünket pozitív és negatív dolgokról, valamint spekuláljunk egy kicsit a folytatásról.
Tavalyhoz hasonlóan a Vezess F1-es szerzői – Baka Gábor, Fehér Patrik és Kováts Olivér – ültek a virtuális kerekasztal mellé, ám ezúttal egy vendég is „besegít”: a Forma-1-es szakíró és -kommentátor Wéber Gábor is mondja a magáét. (Vendégként őt is illeti majd meg az első szó a válaszoknál, utána mi, a Vezess-stáb ábécésorrendben követjük egymást. A kérdésekre külön-külön, egymásra nem reflektálva válaszoltunk.)
Túl vagyunk a szezon első felén, 13 forduló után hogyan értékeljük a műszaki szabályváltozásokat, valóban jobb lett a Forma-1 az új autókkal?
Wéber Gábor: Számomra egyértelmű igen a válasz. Jobban versenyezhető autók lettek az ideiek, amikkel minden pályán nagyon szoros csatákat lehet vívni és az új gumik viselkedésével sincsenek még teljesen tisztában a csapatok. Most először fektették tudományos alapokra a technikai szabályalkotást, és egyből meg is lett az eredménye.
Baka Gábor: Az új aerodinamikájú autók bizonyos értelemben teljesítették az ígéreteket, ugyanis láthatóan jóval könnyebb, egymás követése, ám úgy érzem, felemás az eredmény a versenyzés szempontjából, ugyanis hiába látunk hosszas üldözéseket, a végük nagyrészt ma is DRS-es kikerülés, azaz az előzések nézőként továbbra sem jelentenek akkora élményt. Nagyon szeretném látni, hogy hasonló kergetőzős csaták hogyan oldódnának meg a nyitható hátsó szárny nélkül.
Fehér Patrik: Pontos képet talán csak akkor kaphatnánk, ha benn ülünk az autóban, mindenesetre a látottak, valamint a pilóták reakciói alapján azt kimondhatjuk, hogy a másik versenyző üldözése, közelről követése jelentősen könnyebbé vált. A probléma azonban továbbra is az, hogy előzni nem könnyű, nagyon rá van még mindig szorulva a DRS-re a Forma-1.
Kép: Getty Images
Kováts Olivér: Számomra mindenképpen pozitív, hogy a változások – ellentétben az első látványtervekkel, prototípusokkal – nem tették túlságosan futurisztikussá az autókat. Hogy jobb lett-e ezektől a Forma-1, az megint egy másik kérdés. Összességében azt látom, hogy bizonyos pályákon (pl. Bahrein, Silverstone, Red Bull Ring) kellően hatékony a szívóhatás, ugyanakkor nehéz megállapítani, hosszabb távon mennyire oldotta meg az elmúlt évek előzési, követési válságát. Sok pályán azonban még az idén is laposan alakultak a versenyek, így egyelőre a sorozat sem tudja teljesíteni egyik hosszú távú célját – a DRS elengedését.
Melyik pilóta/csapat/jelenség tekinthető 2022 eddigi pozitív meglepetésének?
W. G.: Autó szempontjából a Ferrari, hiszen abszolút bajnokesélyes konstrukciót kreáltak idénre hatalmas hátrányból. Nekik jót tettek az új szabályok. Az Alpine-t is dicsérjük meg, akik érezhetően megtalálták a kiutat az alagútból, és habár az élmezőny még mindig messze van, de legalább a McLaren szintjét hozzák, vagy kicsit jobbak is náluk néhol.
Nem meglepő, de említsük meg Leclerc brutális tempóját, Verstappen szinte tökéletes versenyzővé érését, Russell tempóját Hamilton mellett, a Ricciardót kicsináló Norrist, aki nekem az igazi mosolygós gyilkos, illetve a korelnök, Fernando Alonso huszonéveseket megszégyenítő teljesítményét.
B. G.: Versenyző vagy csapat helyett én egy jelenséget, a versenyigazgatás, a bíráskodás színvonalának javulását emelném ki. Sok más F1-rajongóhoz hasonlóan örök vesszőparipám a Forma-1-ben ezen a téren látott következetlenség, idén viszont Freitas és Wittich – és a versenybírók – munkája is konzekvensebbnek látszik. Ha nem csak arról van szó, hogy az elején le akarták tenni a névjegyüket néhány látványos lépéssel, hanem ezután mindig, mindenütt a fehér vonal lesz a pálya határa, ha ezután a sérült autó mindig megkapja a fekete-narancs zászlót, máris előrébb vagyunk egy kicsit, és azt sem bánom, hogy olyan kisebb jelentőségű szabályok betartását is kikényszerítik, mint például az ékszerviselés tilalma. Vannak nagyobb gondok is az F1-ben, remélhetőleg azokat is kezeli az FIA, de valahol el kell kezdeni.
Niels Wittich – Kép: Getty Images
F.P.: Pozitívum nálam az, hogy a Ferrari idén valóban össze tudott rakni egy jó autót, ám rögtön egy negatívum az is, hogy a jó kiindulási alapot el tudják szúrni rossz döntéseikkel a stratégiai oldalon, illetve a megbízhatóság sem az erősségük. Sergio Perez év eleji formája is jobb volt, mint vártam, illetve George Russellt is a pozitív meglepetések közé sorolnám, rögtön felvette a kesztyűt Lewis Hamiltonnal. Mindezt azonban egy olyan Mercedesben, melyet abszolút a negatív kategóriába lehet tenni, ennél többet vártunk a konstruktőri bajnokoktól. A Haas feltámadása és középcsapattá válása is piros pontos teljesítmény nálam.
K. O.: Mondanám, hogy George Russell, de számomra az ő teljesítménye eddig sem okozott meglepetést. Ahogyan azt nem egy Csapatrádió-adásban hangoztattam már, korábban is megérdemelte volna az ülést, ezt pedig kiegyensúlyozott, stabil teljesítményével a nagyközönség felé is bizonyította.
…és ki/mi okozott csalódást?
W. G.: Teljesítmény szempontjából a Mercedes és az Aston Martin, a Haas pedig azért, mert az év elején a 4-5. erő voltak, mégsem tudtak szinte semmit profitálni belőle. A versenyzők közül Ricciardo és Schumacher sokkal elmarad attól, amit nyújtania kellene, és persze ne feledkezzünk meg a Ferrari stratégiai ballépéseiről sem.
B. G.: Számomra a legfőbb csalódás, hogy idén nincs komoly világbajnoki küzdelem. Reméltem, hogy 2022-ben kettő helyett akár háromszereplős/-esélyes is lehet a viadal, helyett viszont úgy tűnik, a 2020-ig tartó időszakot kapjuk, csak pepitában. Meglepőnek nem mondanám, hiszen a Ferrari a schumacheri aranykor óta világbajnoki szinten űzi az önsorsrontást, ahogy a nagy szabályváltozások még a legjobbakon is kifoghatnak (Mercedes), de ettől még nem öröm látni, ahogy a Red Bull és Max Verstappen elhúz.
Kép: Getty Images
Szintén kiábrándító, hogy az online tér után – ahol az F1-es körökben is régóta jelen van a gyűlölködés (is) – immár a versenypályán is megjelent az agresszív törzsi mentalitás, az „F1-huliganizmus”, ami korábban nem volt jellemző. A 2021-es Hamilton-Verstappen csata egyesekben lebontotta a gátlásokat, csak remélni tudom, hogy a sportág gyorsan és határozottan lép, hogy a focistadionokból ismerős viselkedés ne verhessen gyökeret a Forma-1-es lelátókon és környékén.
K. O.: Egyértelműen a Ferrari a legnagyobb csalódás az idei mezőnyben. Az év elején úgy tűnt, hogy közel másfél évtized valóban összeállt egy versenyképes csomag az olaszoknál, de elég korán kiderült, hogy több sebből vérzik az autó, miközben a Red Bull többnyire túl tudott lendülni a műszaki hibákon. Mindezt stratégiai és vezetői hibák sokaságával sikerült tetézni, aminek az az eredménye, hogy 2022-ben is a „majd jövőre” lesz a Ferrari mottója.
Ami a jelenségeket illeti, a delfinezés körüli hajcihő nagyon rossz fényt vet a bajnokság renoméjára: nyilván ez is hozzátartozik a csapatok közötti sportpolitikai játszmához – bármennyire ellenszenves számomra –, de számomra visszatetsző, hogy az újabb módosítások adott esetben azokat az istállókat hozhatja hátrányba, melyeknek sikerült úgy autót tervezniük az új érára, hogy az ne jelentsen az átlagosnál nagyobb egészségügyi kockázatot a versenyzőkre nézve.
A Ferrari komoly bajnoki esélyesnek tűnt a szezon elején, de műszaki, taktikai és versenyzői hibák miatt már a 2. helyért is komolyan kell teperniük. Menthető a helyzet, vagy innen nincs megállás a lejtőn, és a Mercedes megelőzi őket? Nyer-e idén futamot a Merci, és ha igen, hányat?
W. G.: A Ferrari autója a legjobb egyetlen körön és a versenyek közel felén is egyértelműen győzelemre esélyes a pályakarakterisztika és az időjárás függvényében. Bármilyen közel is került hozzájuk a Mercedes, önerőből még mindig simán faképnél kellene hagyniuk őket, azonban a megbízhatósági és stratégiai problémák rengeteg pontba kerültek, de ez nem mehet így a szezon végéig, azaz válaszom nem.
Kép: Getty Images
A Mercedes kapcsán mindenki sokat vár a Spától élő FIA szigorításoktól, ám túlzott győzelmeket reményeket nem táplálnék, mert sokszor maguk sem tudják, mikor és mitől működik az idei autójuk. Önerőből továbbra is nehéz lesz nyerniük, de összejöhet olyan futamösszkép, ahol mégis elcsíphetik a dobogó legfelső fokát, ám ehhez a többiek hibája/pechje is kell.
B. G.: Ha a trendeket nézzük, egyértelműnek tűnik a válasz: míg a Ferrari egy remek, gyors, erős autóval teljesít igen hullámzóan – a pilóták, a csapat is méltatlanul sokat hibázik –, addig a Mercedes egy relatíve gyengébb járgánnyal teljesít igen egyenletesen. Az év végén a Ferrarinál lehet, hogy 5-6 győzelmet mutathatnak majd fel – meg ugyanennyi eldobott lehetőséget –, a feltehetően még javuló Mercinél pedig csak egyet-kettőt-hármat, de azok mellett minden bizonnyal ott lesz számtalan dobogós helyezés, ami szerintem Hamiltonék felé billenti a mérleget a végére.
F. P.: Menthető a helyzet a Ferrarinál, vélhetően ők is ezen lesznek a nyári szünetben. A kiindulás alap adott, amivel akár az első hely is meglehetne a sorozatos hibák nélkül, csak a hibákat kell kiküszöbölni ahhoz, hogy előrelépjenek. Szerintem emellett a Mercedes is képes lehet a futamgyőzelemre idén: folyamatosan javulnak, de nem hiszem, hogy 2-3 sikernél több leeshet nekik idén, ez a maximum.
K. O.: Nyers tempó tekintetében továbbra is csak a Red Bullnak és a Ferrarinak van esélye a futamgyőzelemre. Zárkózik ugyan a Mercedes is, és a megbízhatóság szintén a brackley-iek mellett szól, igencsak szerencsés csillagállásra – például a két élcsapat egyidejű széthullására – lenne szükségük ahhoz, hogy egy-két futamgyőzelmet el tudjanak csípni az év végéig. Ugyanakkor a konstruktőri tabellán a második hely simán meglehet, amilyen ütemben szórja el a pontokat a Ferrari.
A konstruktőri 4. helyért kiélezett küzdelem folyik az Alpine és a McLaren között – melyik alakulat lesz a „best of the rest” és miért?
W. G.: Az Alpine, mert két versenyzővel szerzik folyamatosan a pontokat, és mert az idei autójukat is jobban értik, mint a McLaren. Norris egyedül nem tudja megvívni ezt a csatát, hiába az egyik legnagyobb tehetség a mezőnyben, Ricciardo pedig már valószínűleg nem lesz motiváltabb, se jobb ebben az autóban a távozásáig.
B. G.: Ez szerintem a pilótákon múlik: míg az Alpine-nál valószínűleg Esteban Ocon a csapat, a távozó Alonso és az érkező új csapattárs – akárki is legyen – felé is meg akarja majd mutatni, ki az úr a háznál, ezért ez a páros a szezon végéig hajtja majd egymást, gyűjti a pontokat, a McLarennél viszont az eddig is gyenge láncszem, a 2022-ben is küszködő Ricciardo – a csalódások közé is befért volna – moráljának, motivációjának biztosan nem tesz jót, hogy a hírek szerint év végén fel is út, le is út számára, így talán kisebb eséllyel ér majd el jó eredményeket. Röviden: Alpine.
Kép: Getty Images
F. P.: Azok után, amilyen mentális rombolást végzett Fernando Alonso az Alpine-nál a nyári szünetben, rávághatnánk, hogy a McLaren, akik stabilak egy jó Lando Norrisszal és egy, a középszerűnél talán már rosszabb Daniel Ricciardóval is. Kérdéses, hogy Alonso mennyire marad motivált a továbbiakban, ezen sok fog múlni, de továbbra is azt mondom, hogy a McLaren lesz a negyedik.
K. O.: Az Alpine-t esélyesebbnek érzem: az enstone-iaknak most is nagyobb előnyük lehetne, ha Alonsónak szerencsésebben jött volna ki az év első negyede. Eközben a McLaren kettő helyett csak másfél versenyzőre, közülük is inkább Lando Norrisra támaszkodhat, mivel Daniel Ricciardo továbbra sem látja a fényt a wokingi alagút legvégén. Az autó teljesítménye szempontjából is kiegyensúlyozottabbnak érzem az Alpine teljesítményét – ami viszont érdekessé teheti ezt a küzdelmet, hogy a csapat és Alonso viszonya mennyire romlik meg a spanyol hirtelen átigazolásának hatására, és az milyen mértékben nyomja rá a bélyeget a csapat teljesítményére. Egy drasztikusabb forgatókönyvben még azt sem tartanám kizártnak, hogy két egy-, illetve másfél versenyzős csapat fog küzdeni egymás ellen.
Az egyéniben Max Verstappent már nehéznek tűnik beérni, a topcsapatok többi versenyzője inkább a 2. helyért küzdhet – kié lehet a végén az „ezüst”?
W. G.: Csodálkoznék, ha nem Leclerc-é, hiszen ő volt az egyetlen, aki idén egy az egyben versenyben volt Verstappen ellen, a nyolc rajtelsősége meg tökéletesen megmutatja, hogy mennyire érzi ezt az autót. Ha a technika és a csapat nem babrál ki vele a maradék 9 futamon, akkor simán ő a második – ami persze nem lesz gyógyír számára.
Kép: Getty Images
B. G.: A Red Bullnak szép lenne, ha 1-2-vel zárhatnák a szezont, pusztán a presztízs és persze amiatt is, hogy az igazolhatná Perez alkalmazását, de úgy gondolom, hogy egy ideig még Verstappenre koncentrálnak minden értelemben, így Leclerc talán hozza majd ezt, bár azon sem lepődnék meg, ha 2. helyezett végül a Mercedestől kerül ki, vagy a szezon kezdetétől nagyon kiegyenlített Russell, vagy az egyelőre csak 6., de formába lendülő szupersztár, Hamilton lesz – távoli – második Verstappen mögött.
F. P.: Mindhárom nagycsapat pilótái odaérhetnek a dobogó középső fokára. Első körben Charles Leclerc-re tippelnék, de ha még jobban erőre kap a Mercedes, George Russell is esélyes lehet a második helyre. Sergio Perezt sem zárnám ki azonban, de ehhez az kell, hogy esetleges korai bajnoki címe után Verstappen beálljon Perez mögé segítőnek, és a mexikói legyen ideiglenesen az első számú pilóta.
Kép: Getty Images
K. O.: Megjósolhatatlan, hiszen Péreznek az erős és megbízható autó mellett közel sem annyira stabil a teljesítménye, mint Verstappené, míg a ferrarisoknak erős, de megbízhatatlan autójuk van, mögöttük pedig egy szinte gombnyomásra szétesni képes csapat áll. A Mercedes párosa mellett szól a megbízhatóság, de az egykörös tempóban még óriási, sokszor egy másodperc körüli a hátrányuk és a hosszabb etapokon is van mit ledolgozniuk. Az előző hat versenyen Lewis Hamilton gyűjtötte a legtöbb pontot az üldözőbolyban, és érezhető is a hétszeres világbajnokon, hogy magára talált az év eleji letargia és szenvedés után, így jelen pillanatban még ő tűnik a legesélyesebbnek arra, hogy (ismét) Verstappen mögött végezzen.
A Belgiumban életbe lépő szabályváltozások módosíthatnak-e érdemben az erőviszonyokon? Ha igen, melyik csapat(ok) járhat(nak) jól és rosszul?
W. G.: Erre senki nem tudja a választ, mindenki abban bízik, hogy őket nem, csak az ellenfeleket érintik a módosítások. Eleve nem tudjuk biztosan, hogy kik és milyen mértékben kényszerülnek változtatni az autójukon, egyedül a Ferrari utalt rá, de ez sem jelenti azt, hogy emiatt tizedeket veszítenének. Én nem várok palotaforradalmat ettől a módosítástól, finommozgások lehetnek tőle, remélhetőleg az izgalmak szempontjából jó irányba.
B. G.: Korábban nagyobbat ütött volna a szigorítás, de szerintem ilyen „átfutással”, ekkora felkészülési idővel az élcsapatok már nagyjából „rendben lesznek”, persze – főleg kezdetben, Spában, Monzában – pályánként, hétvégénként esetleg látszik majd, hogy hol nem találják épp az előírásoknak is megfelelő, de tempót is biztosító beállításokat. Nagy fordulatot nem jósolnék.
Kép: Getty Images
F.P.: A sajtóvisszhangok alapján a Mercedes és a McLaren üdvözli a legjobban a változásokat, míg a Red Bull és a Ferrari kevésbé. Emiatt utóbbiak előnyének olvadását várom az élen, a három nagycsapat a korábbiaknál is közelebb kerülhet egymáshoz.
K. O.: Nem könnyű kérdés, hiszen az új technikai direktíva gyakorlati alkalmazását csak most fogjuk látni élesben, így kézzelfogható adatok sincsenek, de nem lepődnék meg, ha a Mercedes esetében éppen ez jelentené a korábbi kérdés alatt fejtegetett „szerencsés csillagállást”.
Mit gondolunk a Vettel visszavonulásának, majd Alonso astonos átigazolásának bejelentésével elindult pilótapiaci mozgásokról? Ki nevet a végén, ki marad hoppon, jár rosszul?
W. G.: A hírek szerint Piastri szerződése elég biztosnak tűnik a McLarennél 2023-ra, Ricciardónak meg úgy tűnik lehet visszaút az Alpine-hoz, ami azért pikáns lenne ismerve a 2020-as távozását a csapattól. Schumacher valóban nem aludhat nyugodtan, de a helye csak akkor lehet veszélyben, ha egy megfelelő anyagi háttérrel rendelkező komoly tehetség tűnne fel a Haas radarján, más esetben úgy érzem a csapat megtartaná. Persze sok múlik az utolsó harmadban mutatott teljesítményén is, ha továbbra is javulófélben lesz, akkor a téma lekerül a napirendről.
Kép: Getty Images
B. G.: Vettel visszavonulási döntése érthető és cseppet sem meglepő, Alonso döntése viszont furcsa. Tény, hogy a Renault/Alpine 2016 óta csak ígérgeti az élmezőnybe való előrelépést, mindig csak pár év múlva következik majd, de annak ellenére, Strollék nagy pénzeket öntöttek bele, és komoly fejlesztések folytak a háttérben, az Aston Martin a spanyolnak még hátra lévő pár évben valószínűleg szintén nem fog a bajnoki címért küzdeni.
Piastrinál az Alonsóéhoz hasonló csapat iránti bizalmatlanság és a türelmetlenség dolgozhatott, de – feltéve, hogy tényleg a McLarenhez tart –, nem feltétlenül hozott jó döntést. Én szívesebben állnék ki első F1-es évemben a pályámat addig egyengető csapatnál a sokat hájpolt, de ahhoz képest keveset mutató Ocon ellen, mint a McLarennél nyeregben lévő, talán korszakos tehetségnek számító Lando Norris ellen. Ha Ricciardo az Apline-nál köt ki, az mindkét fél számára csak kényszerházasság lesz, az egyszer már hűtlen ausztrál csak jobb híján megy oda, jobb híján fogadják vissza, ami nem ígér sok jót. És hogy 2023-ban az Alpine vagy a McLaren autója lesz-e a jobb? Majd meglátjuk, egyelőre az idei meccsük sem dőlt el.
F. P.: A világbajnokok izgalmassá tették számunkra a nyári szünetet, az tény. Az Oscar Piastri-féle botrány következménye simán lehet az is, hogy az ausztrál fiatal ismét ülés nélkül marad, de valószínűleg a McLarennél lesz majd helye, ahonnan búcsúzik Daniel Ricciardo. Az ausztrál akár az Alpine-nál, de még a Haasnál is kiköthet, onnan viszont akkor Mick Schumacher távozhat. Érdekes időszak következhet, ugyanis előfordulhat az is, hogy egy Schumachertől vagy egy többszörös futamgyőztestől kell búcsúznia a Forma-1-nek, vagy akár mindkettőtől. A kép azonban még nem eléggé tiszta, és szerintem ebben az átigazolási időszakban a bejelentésekig nem is feltétlenül lesz minden átlátható.
Kép: Getty Images
K. O.: Jelen állás szerint az Alpine a legnagyobb vesztese a mostani kavarodásnak, hiszen (hivatalosan) egyik pillanatról a másikra veszítette el két versenyzőjét is, bár mindkettő távozása a levegőben lógott hónapok óta, legalábbis akkor képtelennek titulált pletykák formájában. Fernando Alonso a Magyar Nagydíj szombatján pecsételhette meg F1-es pályafutása utolsó éveit, így hosszabb távon talán ő az, aki a legrövidebbet húzza majd.
Rövid távon pedig Daniel Ricciardo, akinek a jövője is veszélyben forog – legalábbis nehezen tudnám elképzelni, hogy a történtek után Oscar Piastri mégiscsak az Alpine-nal mutatkozzon be. Ha mégis, kapcsolatuk rögös és eredménytelen lesz, mert a mclarenes kikacsintás alighanem megrontotta a két fél eddig harmonikusnak tűnő kapcsolatát. Hogy mennyire alkot jó párost az ausztrál a McLarennel, szintén jó kérdés, hiszen a wokingiak az IndyCarban is egy hasonlóan problémás szerződés-darázsfészekbe nyúltak bele, amikor Alex Palou-t próbálták meg leigazolni.
Ami pedig Mick Schumachert illeti, bár ő is kulcsszereplőjévé vált a silly seasonnek, nem látom a logikát abban, hogy a Haas miért éppen most – amikor az első Forma-1-es pontjait is megszerezte – válna meg tőle, ha eddig nem kötött útilaput a talpára.
Augusztus 28-án a Belga Nagydíjjal folytatódik a szezon – Kép: Getty Images
Itt tartunk tehát most, a nyitott kérdésekre pedig a következő napok, hetek, hónapok adják majd meg a végső válaszokat. Wéber Gábor kollégánknak köszönjük a közreműködést, őt megtaláljátok a Facebookon, a Belga Nagydíj hétvégéjén pedig az M4 Sporton, mi pedig továbbra is minden nap hozzuk az F1 híreit, majd a Spát követő hétfőn a Csapatrádió következő epizódjában beszéljük ki az aktualitásokat.
