Egy keddi, nagyszabású sajtóesemény keretében hivatalosan is megnyitotta kapuit Balatonfőkajáron a legújabb magyarországi versenypálya: a Balaton Park Circuit egy 200 millió eurós beruházás eredménye, a megnyitónak pedig megadták a módját, így azt egy korábbi Forma-1-es versenyzővel, Giancarlo Fisichellával avatták fel.
Fisichella egy közel 700 lóerős Ferrarival tette próbára a 4,1 kilométer hosszú balatoni pályát, a sajtótájékoztatót követően pedig a háromszoros nagydíjgyőztes több médiumnak, köztük a Vezessnek is nyilatkozott egy kerekasztal-beszélgetésen.
„Nem éreztem félelmet, soha” – válaszolta a Vezess kérdésére. „Inkább attól tartottam, hogy hibázok, illetve attól, ha saját hibából kifolyólag bukok el egy versenyt. Nemcsak magam miatt, de azon emberek miatt is, akik mögöttem, illetve értem dolgoztak, ideértve a szerelőket és azokat is, akik a gyárban dolgoztak.”
Miután 2009 végén befejezte a Forma-1-es pályafutását, a sportautó- és az endurance-versenyzés világában folytatta Fisichella, aki idővel nemcsak szenvedélyes futballrajongóként, de lemezlovasként ragadt meg a köztudatban. Amikor arról kérdeztük, mit tanított neki a versenyzés, amit aztán később az élet más területein, akár a DJ világában is tudott hasznosítani, így felelt: „A Forma-1-ben, valamint ezt a pályafutást folytatva egyáltalán nem könnyű a helyzet, mert minden területen tökéletesnek kell lenned. Például ezt.”
Ilyennek látja a balatoni pályát Fisichella
Akár egy tanár vagy egyetemi professzor, úgy mutatta be kedd délelőtt a nemzetközi sajtónak a Balaton Park Circuit vonalvezetését Fisichella. Mutatópálcát ragadva elmondta:
- az 1-es kanyar viszonylag lassú, és egy keményebb féktáv előzi meg, így remek lehetőséget biztosít az előzésre;
- a következő kanyar azonban a pálya sajátosságából fakadóan könnyen túlkormányzottságérzést vált ki, csakúgy, mint a 4-es kanyarnál;
- a 4-es és 5-ös kanyarok közötti, hátsó egyenesben a Ferrari FF volánja mögött 220 km/órával hasítottam, de szerinte az sem kizárt, hogy egy versenyautóval a 250-260, míg egy F1-es technikával akár a 300 km/órás tempó is elérhető;
- ezzel szemben a 7-es kanyar azért jelent kihívást, mert amellett, hogy viszonylag tempós, könnyű négy keréken csúszni;
- a második sikán utáni visszafordító, 10-es kanyart V alakban érdemes bevenni, mivel a 11-es kanyar felé egy újabb hosszabb, egyenes szakasz következik, ezért fontos a jó kigyorsítás;
- bár a pályarajz alapján enyhébb törésnek is tűnhetne, valójában száraz körülmények között sem igazán lehetséges padlógázon teljesíteni a 11-es kanyart, sőt, vizes pályán teljességgel lehetetlen;
- az utolsó két kanyar szintén fontos része a pályának, mivel a célegyenesben is bőven meghaladják a 200 km/órás sebességet az erősebb versenyautók.
A Balaton Park Circuit pályarajza:
Baumgartnerre is emlékszik Fisichella, de Alonsóra még jobban
Kis túlzással Giancarlo Fisichellának köszönhető az is, hogy Baumgartner Zsolt megszerezte az első és máig egyetlen magyar F1-es pontot a 2004-es Amerikai Nagydíjon – igaz, a közel 20 évvel ezelőtti, történelmi pillanat inkább Palik László kommentárja miatt hagyott mély nyomokat sokakban. Az olasz pilóta ugyanis nem tudta befejezni a futamot a Sauberral hidraulikaprobléma miatt, az utolsó körökben kiállni kényszerült. „Igen, emlékszem rá, versenyeztünk együtt” – emlékezett vissza Baumgartnerre az 50 éves pilóta a kerekasztal-beszélgetésen. „Jó versenyző, kedves srác volt. Bár nem sokat versenyeztünk egymással csapattársakként, kellemes volt az együtt töltött idő.”
Fernando Alonso esetében már más volt a helyzet, akivel a Renault-nál két éven át voltak csapattársak, és mindkét szezonban az enstone-i csapat lett a konstruktőri világbajnok. „Továbbra is barátok vagyunk” – ismerte el a kétszeres vb-győztes kapcsán. „Együtt versenyeztünk 2005-ben és 2006-ban, szép idők voltak. Együtt harcoltunk a konstruktőri bajnoki címért is, ami a Renault-nak nagyon fontos volt. Nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, és a mai napig barátok vagyunk, így sok időt töltünk együtt.”
„Örülök is a mostani teljesítményének, mert amit művel, még ha nem is egy győztes, de egy igen jó autóval, szerintem megmutatja, hogy továbbra is remek formában van, óriási tapasztalattal a háta mögött. Folyamatosan hozza a dobogókat, és talán egy győzelem is összejöhet, mert miért ne?” – tért ki a 41 éves Alonso idei teljesítményére.
„Túl profi” lett a Forma-1?
Fisichella arról is beszélt, hogy az ötödik ikszen túl már nem indulna újra Forma-1-es futamon, de a kora mellett az is közrejátszik az álláspontjában, hogy manapság a széria megköveteli a 24 órás koncentrációt, a kifogástalan életmódot és a professzionális hozzáállást, kezdve a fizikai felkészüléssel.
„Külső szemmel is láthatóak változások, folyamatosan változnak a szabályok. Ezért vannak a sprintfutamok, vagy éppen az eltérő lebonyolítású kvalifikáció. Egyeseknek ez tetszik, másoknak kevésbé, de az tény, hogy időnként változásra van szükség” – véleményezte a bajnokság modern éráját. Megjegyezte, hogy a „régi, szép időket” preferálja a királykategóriában, amikor még ő is a mezőny tagja volt, Alonso mellett például Rubens Barrichellóval vagy David Coultharddal együtt.
Egy korszak utolsó hírnöke: Giancarlo Fisichella
Miközben a legtöbben a Ferrari világbajnoki címek szempontjából egyre hosszabb nyeretlenségi szériáját róják fel az olaszországi autósportnak, annak egy másik, időintervallumát tekintve hasonlóan fájdalmas hiányossága is akad. 17 éve nyert ugyanis utoljára olasz versenyző a Forma-1-ben, méghozzá Giancarlo Fisichella személyében.
Fisichella nemzeti, nemzetközi pályafutása a magasabban jegyzett Forma-2-es, illetve Forma-3-as sorozatokban indult, majd a túraautózás felé, pontosabban a német túraautó-bajnokságban (DTM) tett kitérője után debütált a Forma-1-ben. 1996-ban a Minarditól kapott lehetőséget, de hiába volt olasz a csapat is, megfelelő anyagi háttér hiányában nem indulhatott minden versenyen, így a csapat egyik autóján Tarso Marqueszel és Giovanni Lavaggival osztozott.
Első teljes szezonját már a Jordan színeiben teljesítette, két dobogóval az összetett 8. helyén végzett, majd jöttek a Benetonnál töltött évek, további dobogókkal. Az 1998-as Osztrák Nagydíjon az első pole-ját is megszerezte, ám Jean Alesivel ütközve nem harcolhatott a győzelemért, míg az 1999-es Európai Nagydíjon egy megforgással nullázta le az esélyeit.
2002-ben az addigra leszálló pályára került Jordanhez igazolt vissza, ennek ellenére a káosszal átitatott, esős Brazil Nagydíjat megnyerte 2003-ban. Igaz, a győzelmi trófeát csak később vehette át, illetve vissza Kimi Räikkönentől, miután nem megfelelően értelmezték a piros zászlós leintésre vonatkozó szabályokat. Ezt követően az olasz döntött úgy, hogy továbbáll, így jobb eredmények reményében a Saubernél folytatta, és onnan igazolt a Renault-hoz. Fisichella esetében ez is egyenlő volt egy visszatéréssel, hiszen a benettonos évekből Flavio Briattorét is jól ismerte, és bár győzelemmel kezdett a csapatnál, hamar „helyreállt a világ rendje”, és Fernando Alonso zsinórban két vb-címet nyert a Renault-nak. 2005-ben és 2006-ban is egyszer nyert az olasz, a Maláj Nagydíjon pezsgőzhetett utoljára a dobogó legfelső fokán.
Némi meglepetésre még a Force India színeiben került közel ahhoz, hogy újra nyerjen, amikor váratlanul pole-t szerzett a 2009-es Belga Nagydíjon, de végül be kellett érnie a második hellyel Kimi Räikkönen mögött. Az év hátralevő felében a Ferrari igazolta le Felipe Massa helyetteseként, azonban pontot sem tudott szerezni az olasz, akinek 2010-re már nem maradt hely a mezőnyben, később az endurance-világbajnokság (WEC) GT-géposztályának állandó tagja lett. Így az F1-es mérlege: 7 csapat (Minardi, Jordan, Benetton, Sauber, Renault, Force India, Ferrari), 231 nagydíj, 229 rajt, 3 győzelem, 19 dobogó, 4 pole-pozíció, 2 leggyorsabb kör és 275 pont.