A Forma-1-es Kanadai Nagydíj volt az utolsó futam ebben a szezonban, amikor dolga volt a biztonsági autónak verseny közben. Azóta csak egyszer beszéltünk a safety carról, amikor Monzában összetörték – illetve most, hogy immár kilenc futam lezajlott nélküle. Még a Szingapúri Nagydíjon sem volt szükség rá, pedig ott minden korábbi futamon pályára kellett rendelni valamilyen incidens miatt.
A mostani SC-mentes szakasz olyan hosszú, hogy ilyenre utoljára a 2003-as Magyar Nagydíj és a 2004-es Spanyol Nagydíj között volt csak példa. Hiányának nyilvánvaló magyarázata az, hogy nincsenek olyan balesetek, melyek indokolnák az alkalmazását.
A mélyebb okokat Fernando Alonso kezdte el boncolgatni, aki a jelenlegi F1-es versenygépekre vezette vissza a balesetek szempontjából szokatlanul nyugis versenyképet. Az Aston Martin spanyolja szerint a talajkölcsönhatást kihasználó autókkal sokkal finomabban, óvatosabban kell bánni, ami kevesebb kockázatot, ezáltal kevesebb incidenst jelent.
Fernando Alonso (Kép: Qian Jun/MB Media/Getty Images)
„Nem könnyű vezetni ezeket a kocsikat. A probléma az velük, hogy nehéz belőlük kihozni a száz százalékot. Ha 90 százalékon vezetjük őket, adott esetben gyorsabbak vagyunk, mert nem tesszük ki a padlót kellemetlen dőlési szögeknek vagy hasmagasságoknak” – magyarázta a kétszeres világbajnok. „Nem megyünk el a határig, ahol minden szétesik.”
Alonso szerint csúcson hajtva kiismerhetetlenek az autók, és ezt nem csak ő tapasztalja a mezőnyből állítása szerint. Példaként épp a bakui időmérőt hozta fel, ahol a Q1-ből épphogy továbbjutott, aztán gyakorlatilag egyik szakaszról a másikra 1,1 másodpercet gyorsult látszólagos változás nélkül, és könnyen bekerült a Q3-ba.
„Ezek az autók boldogabbak, ha ezen a sebességen vezetjük őket” – utalt a 90 százalékra a spanyol. „Kicsit ez szembenáll a pilóta ösztöneivel, aki ha tud, 110 százalékot is kihozna az új gumikkal az időmérőn. De ezzel az autóval ezt kell menedzselni.”
