Szokták mondani, hogy a Forma-1-es pilóták bekötött szemmel, tolatva is hibátlanul végig tudnának menni a Circuit de Catalunyán, annyit tesztelnek a pályán. Ez alighanem igaz is, hiszen idén februárban kétszer (egyszer a betervezett teszten, egyszer a lefújt barhreini próba helyett) is tesztelt a mezőny a katalán ringen.
A versenyzők ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) szeretik a 4,655 kilométer hosszú aszfaltcsíkot, amely a gumipusztító, viszonylag durva felületéről, közepesen magas fékfelhasználásáról és kevés előzési pontjáról nevezetes.
A Circuit de Catalunyát 1991-ben adták át, építése egyszerre zajlott az 1992-es barcelonai olimpiai játékok helyszíneivel. Maga a versenypálya is rendelkezik olimpiai pedigrével: annak idején rajta rendezték az kerékpáros csapatversenyek néhány szakaszát.
F1-es szempontból a pálya egyik leglátványosabb, ugyanakkor technikailag legnehezebb szakasza a 3-as kanyar, amely egy nyújtott jobbos és különösen a bal első abroncsokat veszi igénybe. Nem árt odafigyelni a pálya szélére felhordott apró kavicsokra sem, hiszen a McLaren kétszer is pontszerző helyet bukott el, amikor egy éles kavics ékelődött be Heikki Kovalainen (2008), majd Lewis Hamilton (2010) felnije és a gumi közé, ami a két pilóta gumikordonnak rohanásához vezetett.
Amióta 2007-re átépítették, lelassították a pálya utolsó előtti kanyarját, a versenyzők a hármas kanyarban kapják az egyik legnagyobb oldalterhelést: 3,9 G-t, azaz a saját testsúlyuk közel négyszeresét kell elviselniük, miközben ötödik sebességben, 230-240 km/órás tepóval döngetnek végig a kanyaron. A legnagyobb terhelés a pályán 4,8 G, amit a tizedik kanyar (La Caixa) előtti féktávon kell elviselnie a pilótának, ezzel egy időben a motornak és a gumiknak is.
Az elmúlt tíz évben mindig az a versenyző nyert Barcelonában, aki az első rajtkockából indulhatott. Ez tízéves átlagban 2,3 előzést jelent futamonként. De úgy is fogalmazhatunk, hogy Katalóniában rendszerint az nyer, akinek aerodinamikailag a legfejlettebb autója van. 2001 és 2004 között Michael Schumacher és a Ferrari, 2005-ben Kimi Räikkönen és a McLaren-Mercedes, 2006-ban Fernando Alonso és a Renault, 2007-ben és 2008-ban a Ferrari (Felipe Massa és Räikkönen), 2009-ben a Brawn-Mercedes (Jenson Button), tavaly pedig Mark Webber és a Red Bull ért révbe.
Az eddigi négy verseny alapján idén is a Red Bull számít toronymagas esélyesnek, de a mozgatható hátsó szárny, valamint a kiszámíthatatlanul kopó Pirelli-gumik miatt a meglepetés is benne van a pakliban. A Pirelli egyébként ugyanúgy a lágy és a kemény abroncsait kínálja a csapatoknak, mint az eddigi futamokon, ám az ezüst oldalfestéssel jelölt abroncs keveréke a gyár becslése szerint 10-25 százalékkal tartósabb lesz, mint az eddig használt kemény abroncsok.
A pálya azért alkalmas kiválóan a tesztelésre, mert gyors, középtempós és lassú kanyarok éppen úgy megtalálhatók rajta, mint a rövidebb és hosszú egyenesek. Emiatt szokták mondani a szakemberek, hogy aki Barcelonában gyors, az nagy valószínűséggel a szezon többi részében is a csúcson marad, vagyis kiváló erőfelmérő a Spanyol Nagydíj.
Maga a célegyenes 1,1 kilométer hosszú (a Hungaroringen 790 méter), ezért itt használhatják az előzést segítő DRS-t is a pilóták. De miután az első kanyarkombináció bevételéhez csak 140-re kell lelassítani, a fékeket nem ez, hanem a technikás középső, illetve az utolsó szakasz állítja komoly próbatétel elé. Különösen a 10-es kanyar előtti szakasz, amelybe hatodikból váltanak le másodikig az F1-esek, miközben több mint 280-as tempóról lassulnak le 75-re.
Sokféle kanyarja mellett az is a katalán pálya jellegzetessége, hogy egy erős széllökés (oldalszél) jelentősen befolyásolhatja a köridőket. A Circuit de Catalunya edzésrekordját a jelenlegi pályavonalon Mark Webber tartja, az ausztrál tavaly 1:19,995 perc alatt szaladt körbe a Red Bull-Renault-val. Egyúttal ő az egyetlen, akinek 80 szekundumon belül sikerült körbeérnie ezen az unalomig ismert pályán. A versenyben futott a leggyorsabb kör Kimi Räikkönen nevéhez fűződik, aki 1:21,670 percet ért el a Ferrarival, még 2008-ban. Átlagsebessége figyelemre méltó 205,191 km/óra volt.
A győzelmek számát tekintve Michael Schumacher a legeredményesebb, a német eddig hat Spanyol Nagydíjat nyert, 2001-2004 között zsinórban négyszer. Igaz, az első sikeréhez kellett Mika Häkkinen hatalmas pechje is, aki utcahosszal vezette a 2001-es versenyt és útban volt a saját mesternégyese felé, amikor egy filléres alkatrész miatt az utolsó előtti körben megállt alatta a McLaren-Mercedes. Schumacher nevéhez fűződik egy szenzációs második hely is, 1994-ben úgy futott be itt dobogósnak, hogy elromlott a váltója, a verseny kétharmadában csak az ötödik fokozatot használta! Az elmúlt öt évben viszont öt különböző győztes született, legutóbb Mark Webber nyert.
A csapatok közül a Ferrari a legeredményesebb a katalán ringen, eddig hatszor nyertek a maranellóiak ezen a pályán. A Williamsnek öt, a McLarennek négy elsősége van, míg a Renault motorgyártóként összesen hét diadalt ért el Spanyolországban, a Williams, a Benetton és a Red Bull partnereként.
A hagyományos, május közepi időpont Barcelonában garancia a ragyogó időjárásra, s ez várhatóan idén sem lesz másként. A meteorológusok a versenyhétvége mindhárom napjára verőfényes napsütést, 23-25 fokot jósolnak, vasárnap legfeljebb bárányfelhők takarhatják el a napot.
Miként Törökországban, most is az európai versenyeken szokásos menetrend érvényesül. A pénteki első szabadedzés délelőtt 10 órakor, a másodikra 14 órától kezdődik. Szombat délelőtt 11-től indul az utolsó szabadedzés, amelyet délután kettőkor a kvalifikáció követ. A 41. Spanyol Nagydíj vasárnap 14 órakor rajtol, a verseny távja 66 kör, 307,104 kilométer lesz.
