Míg a Red Bull, a Ferrari, a Mercedes és a McLaren anyagi biztonságban dolgozik, mögöttük gyakorlatilag az összes többi Forma-1-es csapat pénzügyi nehézségekkel küszködik, sokuknál a túlélés a tét.
A Sauber nyáron orosz befektetők beszállásával táncolt vissza a csőd széléről, azonban a svájci veterán szakíró, Roger Benoit szerint mostanra zátonyra futott az üzlet; a Force Indiától kiszállhat a csapat felét birtokló, de Indiában súlyos gondokkal küszködő Sahara-csoport; a Willamsnél pedig a Pastor Maldonado által évente hozott kb. 40 milliós szponzori csomag elvesztésére készülhetnek; a Lotus csak a napokban tudott megegyezni az új résztulajdonossal, hogy a legkisebbekről ne is beszéljünk.
A nem csak versenyképességükben, de puszta létükben is fenyegetett kis- és középcsapatok természetesen régóta szeretnék, ha valamilyen formában korlátozni lehetne a kiadásokat, az egyenlősítő törekvések azonban a megvalósíthatóság nehézségei és az anyagiakban bővelkedő nagyok ellenállásán elbuknak.
Az F1-ben két csapatot is működtető Red Bull tulajdonosa, Dietrich Mateschitz szerint nincs is szükség ilyesmire, az vegyen részt a sportágban, aki képes rá előteremteni a keretet:
„Ha pénzügyi problémák vannak, akkor azokat pénzügyi eszközökkel kell megoldani” – utalt arra az osztrák milliárdos, hogy korlátozások bevezetése helyett tőkeerős támogatók megszerzése oldhatná meg a kisebbek gondjait. „Ha egy csapat nem képes megoldani ezt a problémát, akkor jobb, ha elgondolkodnak az F1 iránti elkötelezettségükön. Másokat is érdekelhetne a helyük.”
Mateschitz hozzáállása természetesen nem új dolog, egy évtizeddel ezelőtt a McLaren főnöke, Ron Dennis hasonló hangnemben reagált az akkori sereghajtót, a Minardit birtokló Paul Stoddart panaszaira: „Ez egy kemény, kíméletlen sport, ha valaki nem bírja a tempót, akkor kívül tágasabb! A Forma-1 mindenki előtt nyitott, de nem vagyunk jótékonysági egyesület.”
