Üdv Mindenkinek!
Most ahogy írok, nemsokára indulok vissza az Egyesült Államokból Európába két hét versenyzés után – bizony, igen jó két hét volt! Kilenc pontot értem el, és csapatként nem vesztettünk a pozíciónkból a BMW-vel szemben. Nyilvánvalóan igyekeznünk kell, hogy utolérjük és megpróbáljuk megelőzni őket a bajnokságban, de lépésről lépésre jó irányban haladunk.
Indianapolis szintén teljesen új pálya volt a számomra, és amint elkezdtük róni a köröket pénteken, jó ritmusba
kerültem. Sokan panaszkodnak a pályára: azt mondják, nem élvezetes rajta vezetni, vagy azt, hogy túl egyszerű, de én nem értek egyet ezzel. Szerintem igenis jó a ring, kihívás, hogy jól fusd végig, és olyan hely, ahol van lehetőség az előzésre, és az autó határait is ki lehet próbálni. És persze sajátos érzés volt Indyben versenyezni. Annyira jelen van a történelem, hogy rögtön megérzed, ahogy megérkezel.
Mikor megérkeztünk Indybe, kósza hírek jelentek meg rólam a sajtóban, meg arról, milyen jövő vár rám a csapatnál. Az emberek haza akartak küldeni a montreali hétvégén, én pedig a lehető legjobb választ adtam nekik: a negyedik helyen végeztem, ami a Forma-1-ben idáig a legjobb eredményem. És ugyanez történt ezen a hétvégén is. Sok szóbeszédet lehetett hallani, mindenféle mesék keringtek, de egyik fülemen be, a másikon ki. Tudom, hogy élvezem a csapat támogatását, hogy bíznak bennem. Végül is mit tehetsz: teljesíted a feladatod a pályán – és eltűnnek ezek a pletykák.
Visszatekintve a hétvégémre, a következőképpen alakultak a helyezéseim: 15.; 8. és 4. hely a szabadedzéseken, 6. hely az időmérő edzésen, és 5. hely a versenyen. Sokszor megkérdezték, hogy vajon magabiztosabb vagyok-e a
montreali verseny után. A válasz egyszerű volt: nem. Mindig bíztam a képességeimben, és mindig elmentem minden határig. Ezen a hétvégén az volt a különbség, hogy semmilyen műszaki problémánk nem volt, én pedig nem hibáztam. Úgyhogy végigfutottam minden kört, jól fel volt készítve az autóm, és mindez meghozta a megfelelő eredményt.
A verseny maga igencsak izgalmas volt számomra. Jól startoltam, benéztem a belső sávba, de nem volt szabad az út, úgyhogy a külső körön mentem, és sikerült megelőznöm Räikkönen Ferrariját. Utána leszegtem a fejem, és igyekeztem nem túl sok időt veszteni az előttem levő autókhoz képest – és közben nem véteni hibákat, amelyek miatt Kimi leelőzhetne. Végül kiállt a bokszba, meg a többiek is előttem, és vagy öt körön keresztül én vezettem a versenyben. Hogy milyen hatással volt rám? Semmilyennel, hogy őszinte legyek. Arra koncentráltam, hogy javítsak a köridőmön, és csak akkor vettem észre, hogy első pozícióban vagyok, amikor már majdnem a bokszba kellett mennem.
Nagyon rajta voltam Heidfelden az után az első megállás után, de nem igazán tudtam belülről megelőzni. Megpróbáltam lépést tartani vele, ugyanabban a tempóban mentem, de az autó csúszkált a BMW mögötti piszkos levegőben, és a gumik kezdtek elhasználódni. De én tovább üldöztem, mert többször hibázott. A második megállás után problémája támadt, és kiállt. Ezután már csak be kellett hoznom az autót a célba az ötödik helyen. Ez volt a legjobb, amit egy olyan napon várhattunk, amikor az első négynek nem volt semmilyen problémája – és meg is érdemeltük, pusztán a sebesség miatt is. Lehet, hogy egy hellyel hátrébb végeztem, mint Montrealban, de a körülmények teljesen mások voltak.
Hogy most mi lesz? Egyszerű: kedden megkezdem a háromnapos tesztünket Silverstone-ban! Utána irány Párizs, aztán le Magny-Cours-ba. Az idény kezd egyre zsúfoltabb lenni, de ez nem probléma. Nagyon jó lendületben vagyok, és ha tehetném, minden hétvégén versenyeznék!
Nemsokára találkozunk!
Heikki
