Ha az alkalmi F1-néző az új autók okozta vizuális sokk után nem kapcsolta el azonnal a tévét az Ausztrál Nagydíj időmérőjéről, egészen szokatlan végeredményt láthatott: valami Brawn nevű új csapat – amelynél a Honda tavalyi pilótái versenyeznek – elfoglalta az első két rajthelyet, míg a világbajnok a 15. lett csak, és a Ferrari is a top10 aljában végzett.
Hogyan is történhetett ez? Az utolsó teszteken már láthattuk, hogy a Honda által magára hagyott és Brawn néven újjáéledt csapat autói gyorsak, és a mai időmérő igazolta, hogy nincs semmi trükk, a tempó bizony valós. De mitől ilyen jó a Brawn? Az okok összetettek, bár elég világosak.
A csapat még Hondaként Ross Brawn vezetése mellett előre leírta a 2008-as szezont, így gyakorlatilag 15 hónapig dolgoztak egyfolytában a BGP001-es – leánykori nevén az RA109-es – fejlesztésén. Az autóba a gyenge Honda erőforrás helyett a Hamilton tavaly a bajnoki címig juttató Mercedes motorja került, és ne feledkezzünk meg a pár napja botrányt kavart újításról, a különleges diffúzorról sem.
A sokat emlegetett diffúzor
A Williams, a Toyota és a Brawn is különleges, a szabályok által hagyott kiskaput kihasználó légterelő alkatrésze az autó hátsó törési zónájával egybeépítve jóval hatékonyabb, mint az ellenfelek hasonló megoldása, körönként fél másodpercet is jelenthet a hagyományosabb alkatrészekkel szemben.
Mivel a riválisok panasza miatt a gyanúsnak tartott diffúzor szabályosságáról az FIA fellebbviteli bírósága dönt majd valamikor a jövő heti Maláj Nagydíjat követően, így a mostani és a következő futam eredménye csak ideiglenesnek tekinthető – persze nem kell nagyon megijedni, valószínűleg akkor sem veszik el mondjuk a Brawn győzelmét vagy a Williams pontjait, ha az alkatrész mégis szabálytalannak minősül.
Ha nem pedig szabálytalan, a többiek is felteszik majd: „Szerintem az ő szabályértelmezésük javítja a teljesítményt, így ha rábólint az FIA, az összes csapat elkezd majd kísérletezni a különböző variációival” – mondta nemrég a Red Bull-főnök, Christian Horner.
Jobb KERS nélkül
A fenti három csapat jó formájához hozzájárulhat az is, hogy egyikük sem erőltette az új, és egyelőre látszólag nem sok előnyt biztosító mozgásienergia-visszanyerő rendszer, a KERS idény eleji bevetését. Sokkal inkább úgy gondolkodtak, hogy csinálnak előbb egy önmagában véve jó autót, és majd később kísérleteznek a KERS-szel. A rendszer egyelőre, legalábbis a melbourne-i pályán leszerepelt: az azt használó hét autó közül csak a két Ferrari jutott a top10-be, és külön kontrasztos, hogy a BMW-nél a berendezéssel autózó Nick Heidfeld csak a 11. lett, míg az anélkül köröző Robert Kubica a 4.
Hogy miért csúszott vissza a Ferrari és hanyatlott le látványosan a McLaren? Mindkét csapat az utolsó leheletig küzdött tavaly, így a 2008-as szezont korán leíró riválisokhoz képest minimális erőforrást fordíthattak a 2009-es fejlesztésekre. Mindkét alakulat a KERS-szel indult most Melbourne-ben, ami egyelőre inkább hátrányt jelent.
A McLarennél egyébként is szinte hagyomány, hogy minden második évben rossz autót készít (gondoljunk csak 2004-re vagy 2008-ra), így inkább az a szokatlan, hogy már nem tavaly trafáltak így mellé a tervezésnél.
A most még csodálkozó átlagnéző tehát jobb, ha hozzászokik, hogy az idény első néhány versenyén – amíg a diffúzort csak a már említett három csapat használja, a KERS is gyerekcipőben jár, az európai központok távolsága és a tesztelés tilalma pedig csigalassúvá teszi a fejlesztést – új nevek lesznek majd a mezőny élén, a régi főszereplők pedig a háttérbe húzódnak.
Felipe Massa már kezdi is lefogadni az új helyzetet:
„A Brawn a saját kategóriájában versenyez. Ha így folytatják, az idény közepére megnyerik a bajnokságot” – mondta a tavaly a bajnoki címről egy ponttal lemaradt brazil.
