Horthynak is volt
Ez a párbeszéd tényleg lezajlott. A szereplők nem a képzelet szülöttei és kísérteties hasonlóság fedezhető a beszélők, valamint egy muzeológus és egy tehetős autógyűjtő között. Az alku tárgya egy Maybach Zeppelin, az egyik fél a Közlekedési Múzeum szakértője, a másik egy dúsgazdag oldtimer rajongó.
Ezt a kincset még akkor sem lehet eladni, ha valaki hajlandó ennyi pénzt kifizetni érte. Erről a kulturális örökségvédelmi törvény rendelkezik. A múzeum gondosan őrzött raktárában porosodó luxuskocsi nem azért olyan értékes, mert Horthy ellentengernagynak is volt egy ugyanilyenje, ha nem épp ezt a konkrét autót kapta ajándékba egy németországi látogatásakor. Ezért az autóért az 1930-as évek második felében egy szép villa árát kellett kipengetni birodalmi márkában, értéke és exkluzivitása máig megmaradt.
A léghajók rokona
Mindenben az akkor elérhető legteljesebb luxust kínálta a kiválasztottaknak. A Zeppelin DS8 12 hengeres motorja erőlködéstől mentesen repítette a monstrumot, a hatalmas kerekek átgázoltak a gödrökön, közben az úrnő kalapkarimája meg sem rezzent.
Az urasági kocsis szerepét átvevő sofőr 200 lóerőnek parancsolt. Akkori mércével ez szédületes érték, mintha ma 800 lóerős autókról beszélnénk. A Zeppelin nevet azért kapta, mert Wilhelm Maybach tervezte a léghajók motorját, és a luxuskocsi erőműve közeli rokonságban állt a Zeppelinek hajtóművével.
Trabant balról, Barkas jobbról
Jó kérdés, hogy egy ilyen gyöngyszem miért egy bilikék Trabant és egy vajszínű Barkas között porosodik egy angyalföldi raktárban, lepukkant állapotban. Természetesen a sokmillió forint hiányzik a restauráláshoz, mert egy ilyen luxusautót ebben az állapotában méltatlanság volna kiállítani.
Az egy napra megnyitott raktárban úgy haladt a kincskeresés, mint kiskorunkban a falusi nagyszülők padlásán. A második világháború előtti autókon kívül van itt Velorex, Trabant és többféle Moszkvics is. Ide került a múzeum kimustrált Barkasa és egy igazán csinos csehszlovák darab. Számomra a highlight az a Skoda 1000 MB, amelyet egy buszvezető ajándékozott a Közlekedési Múzeumnak. Helyhiány miatt nem tudják kiállítani, de amit a szocializmusban a kisipar és az autós boltok kínáltak, az benne van.
A másik oldalon: a nejloningben sem izzadó buszsofőr titka
Casco matrica, kisipari extrák
Jobb lent rögtön ott egy apró antenna, amivel nem a körkapcsolást követte az illető. Ez a pálca karistolta a járdaszigetet, így a tulaj nem zúzta le a dísztárcsát. A motorházfedelet az Állami Biztosító narancssárga casco matricája díszíti, a lábtérbe sikkes szemetest és pohártartót szerkesztett a tulaj.
Derék buszvezetőnk biztosan nem izzadt az abroszmintás üléshuzatra, mert egy elmés fonott távtartót illesztett a nejloning és a háttámla közé. A műszerfalat a balesetmentesen levezetett kilométerekért adott plecsnik cifrázzák, középen egy váza fityeg, igen deli művirág kompozícióval. A váltóbotra még elkelne a műgyantába nyomott kisautó, vagy skorpió, de a kormányvédő nem maradt el. Fűzős és piros, a család Ladájában pont ilyen volt.
Bricska, konflis, fiáker
A raktárépületekben hintókat, társzekereket és szánokat is láthatott az a néhány tucat ember, aki eljött a múzeum „raktári nyílt napjára”. Igazi magyar sztori, hogy egy feltűnően jó állapotú fogat csak azért szorult a raktárba, mert a Közlekedési Múzeumnak is rendezvények vendégül látásával kell kiegészítenie a szűkös állami támogatást. Ha kevesebb a kiállítási tárgy, nagyobb létszámú lehet a vendégsereg, tehát több a pénz.
Ez a raktár csak egy napra nyílt meg, de a java úgyis a Közlekedési Múzeumban van. A fiákerek, konflisok, bricskák, szekerek, halottas kocsik és egyéb fogatok történetéről ezernyi érdekességet tudnak mesélni a múzeum munkatársai.
