Könnyen bepakoltunk
Könnyen bepakoltunk

Könnyen bepakoltunk

Könnyen bepakoltunk


Nagyon nem vártuk, ez az igazság. Az általunk látogatott összes autószalon közül a frankfurti az, amelyiknek legkevésbé tudunk örülni. Újdonság van bőven, de mi is öregszünk. Egy hajnali kelés, egy 10 órás autóút, egy esti bemutató, némi munka, majd egy kis alvás. Ez az út mókásabb része. A horror csak a szalonon kezdődik.

Mivel Frankfurtban csak 2 évente van autószalon, úgy gondolják a kiállítók, hogy ide bizony minden egyes modellt el kell hozni, ha már rég nem számít újdonságnak, akkor is. És ha hoznak egy feketét, akkor egy piros sem árthat belőle. Ettől az autószalon egy gigantikus méretű piactérré változik, ahol elvesznek az újdonságok, és pont azt nehéz megtalálni, amit épp szeretnénk.

Aki utál sétálni, az ne is jöjjön Frankfurtba. A kiállítás területén belül óriási távolságokat kell áthidalni. A BNV területén lévő pavilonok alapterületénél valamivel nagyobbat kell elképzelni általában többszintesben, és ebből vagy hetet. A második nap végére biztosan leszakad a lábunk. Reméljük idén másként lesz. Mindent megtettünk érte.

a videó a hirdetés után indul

Találka a cégnél
Matrica kötelező

Matrica kötelező

Matrica kötelező


Reggel 5:15-re tervezzük a találkozót. Ezúttal András, Dénes és Zsolt alkotják a csapat másik három tagját. Zsolt már 3-tól fent volt és utánam fél órával meg is érkezik az irodába hajnali 5 körül. Engem sem az álmatlanság gyötört éjszaka, csak a szalon előtti héten a nagy kapkodásban richtig bentmaradt a hétfői reggeli anyag, így muszáj korábban bejönni.

Mire végzek begurul Dénes is – még időben, és már csak egyvalaki hiányzik, de erre számítottunk. Utoljára 50 percet vártunk rá, most kegyes hozzánk a sors és 20 perc múlva meg is érkezik. Persze előtte már próbáljuk hívni, és kiderül hogy még a telefonja is otthon maradt a nagy kapkodásban. Szerencse, hogy csak 5 percre lakik.

Nem tudott elhúzni a forgalomban

Nem tudott elhúzni a forgalomban

Nem tudott elhúzni a forgalomban


A várakozás örömteli pillanatokkal telik. Mindent feltúrunk a navigációs rendszer után, amiről utólag kiderül, hogy a későnél van, és az iroda még kihalt folyosóin kipróbáljunk új csodafegyverünket is, az elektromos rollert. Ezzel készülünk a sok ezer méteres séta ellen.

Reméljük átjutunk majd vele a biztonsági őrökön, és nem hiába cipeljük a 27 kilós szerkezetet, és a 3 kilós kutyaláncot, amivel majd az illetéktelen felhasználók ellen védekezünk.

Befut András is, így nyakba veszzük a motyónkat, és irány a mélygarázs, ahol a V50-es Volvo várakozik. Fejenként egy gurulós bőrönddel nem lenne kihívás a pakolás, de így is megoldjuk. Jut mindenkire még egy laptop táska, van két fényképezős motyó, egy nagy multimédiás hátizsák, és a kicsinek éppen nem mondható elektromos roller. A fél hatos indulásból 6 lesz, megszerezzük a telefont, aztán irány az autópálya.


A Volvo nem hazudik                         

Nem csak magyar földön túrják, és zárják le az autópályákat. Ausztriában és Németországban folyamatos sávlezárások, terelések nehezítik a haladást. Németországban azért javít némileg a helyzeten, hogy nagy részén annyival megyünk, amennyivel szeretnénk, ez nálunk 160 körül mozog. Meglepő, hogy alig mennek ennél gyorsabban az autósok, mindössze egy 420 lóerős RS4-es Audival előzgetjük egymást, de nem akar nagyon elhúzni.

9 óra alatt értünk ide

9 óra alatt értünk ide

9 óra alatt értünk ide


Ennél nagyobb dicsőség, hogy Ausztriában egy Lamborghini Gallardo is alul maradt a csatában. Hiába gyorsított el többször is előlünk, a meglehetősen nagy kamionforgalomban rendszeresen utolértük. Végül kénytelen volt feladni a küzdelmet és bemenekült egy benzinkútra, hogy vételezzen némi üzemanyagot. Mi legalább egy órával tovább húztuk a pályán.

A Gallardonak feltehetőleg nem 7 litert volt a fogyasztása mint nekünk, amit a számítógép mellett saját számításaink is megerősítettek. Nem szokványos az ilyen fokú pontosság, mint ahogy az sem, hogy a GPS szerint 160-nál is alig csal a kilométeróra. Precíz egy szerkezet.

Szegény generátor

Egyszer kellett megállni

Egyszer kellett megállni

Egyszer kellett megállni


„Szegény generátor!” – kiáltott fel Zsolti egyszer csak nagy hirtelen, miután már órák óta két laptop és egy videokamera töltődött egy erre alkalmas berendezés segítségével a szivargyújtóról. Ekkora már Dénes is elveszítette a kapcsolatot a külvilággal, és első hallásra értelmetlennek tűnő szavak egymáshoz fűzésével próbálta fokozni a vezető figyelmét.

A Frankfurt táblákat végül délután 3 óra körül értük el, majd felmarkoltuk a szalon területén  a belépőket. Ha megjelent ez a cikk, akkor már bejutottunk, s szokásos helyünk egyikén ülünk, valahol a Volvo-standon. És hogy mi lett a rollerrel? Gond nélkül bejutottunk vele, és nagyon imádjuk.