A hivatalos verzió szerint sivatagi rali versenyautók ihlették a Nissan új kis szabadidőautó-tanulmányát. Van is benne valami: a magas, függőleges orr, oldalfalak és far fölött lendületes, lapos ívekben húzódik az utasfülke, a hatalmas kerekek tekintélyes szabad hasmagasságot eredményeznek. A Gripz sportkupés kontúrja – megint csak a gyár szerint – a hetvenes évek kultikus Nissan (Datsun) kupéját, a 240Z-t is megidézi – a kettő együtt sajátos, de nagyon könnyen megszerethető formát eredményez.
A Gripz a Nissan villanyautós tapasztalatait hasznosító hibrid hajtást kapott: a Leaf motorjához hozzácsaptak egy belső égésű erőforrást, és már kész is volt a rendszer. Persze nem, viszont a Nissan nem árulja el a részleteket, sem a teljesítményt, sem a fogyasztást.
Senki nem vetné a szemünkre, ha a Juke közvetlen utódját látnánk bele a Gripzbe, de ez nem ilyen egyszerű: a 4,1 méteres autó szénszálas vázat kapott, erre szerelték fel a csupa ív, csupa dinamizmus borítólemezeket. A karbon struktúra helyenként látható. Az első ajtók előre és fel, a hátsók hátrafelé nyílnak, B-oszlop nincs.
Az orron, a fényszórótesteken belül videokamerák rögzítik az eseményeket – Oroszországban népszerű volna ez az extra. Ráadásul a felvett filmet rögtön fel is tölti egy felhőbe a rendszer, így utunk élőben nyomon követhető az interneten.
Versenykerékpároktól vett ötlet a 22 colos felnik háromküllős kialakítása: ez könnyűvé, mégis erőssé teszi a keréktárcsákat. Az egyedi abroncsok oldalfalán piros-fehér grafika díszeleg; a motívum a kormánykeréken is visszaköszön.
A külső formaterv európai tervezők munkája, a belső azonban Japánban készült.
A csőváz szabadon látható itt-ott, a kagylóülések, a középkonzol és egyéb komponensek szintén kerékpáros hangulatot ütnek meg.
