Svájcban mutatkozott be a Dacia ötödik modellje a Sandero. Mást nem is hozott a gyár, a standjukon csak az új modell kapott helyet, de abból mindjárt hat. Érdekes volt reggel, amikor nemcsak egy autót, mint másoknál, de az egész standot fehér lepellel takarták be.
Bár a Sandero formásabb a Logannál, azért rokonok: ez is ugyanarra a padlólemezre épül. Érzetre ugyanolyan a kocsi, a lemezek, a műanyagok ugyanolyan tapintásúak. Belül kissé újrarajzolták a formákat, más a műszerfal, a kapcsolók, de az anyagminőség jobb nem lett. Viszont most már nemcsak egyféle szürke, hanem bézs belső is választható majd.
A Sandero a padlólemezen kívül a hátsó felfüggesztését, és a viszonylag nagy hasmagasságát (155 mm) is a Logantól örökölte. Az autó 4.02 m hosszú, 1.75 m széles, a tengelytávja pedig 2.59 m.
A méretből adódóan viszonylag tágas, hátul három felnőtt is elfér, de nyaralni ne menjünk így. 178 centis magasságommal magam mögött jól elfértem, egyedül bokában van gond, a lábaknak csak úgy jut hely, hogy bedugjuk az első ülés alá.
Látszatra sem rossz a csomagtartó, de az adatok is minket igazolnak: a 320 literes méret kitűnő egy ekkora autótól. Az alig két centivel rövidebb Opel Corsáé például 285 liter, de a kissé nagyobb Grande Puntoé is csak 275. A Sandero hátsó ülései 60:40 arányban lehajthatók, így akár 1200 literes tér is elérhető.
A szervo az ígéretek szerint szériafelszerelés lesz – kivéve a belépőmodellt, ennek árát alacsonyan tartják majd, gondolva a hazai és egyéb kelet-európai piacokra. A biztonságra ABS, elektromos fékerőelosztó, a felszereltségtől függően akár négy légzsák és övfeszítő is ügyel.
Két benzines és két dízelmotor választható a Sanderóhoz. Az 1,4-es benzines 75 lóerős, míg a nagyobb 1,6-os, és 90 lóerőt tud. A dízelmotor a Renault 1,5 literes dCi erőforrása. Az egyik 70, a másik verzió 85 lóerős. Szén-dioxid-kibocsátásuk csupán 120 g/km.
