A 79, Genfi Autószalon nem bővelkedik öreg autókban. Alig néhány márka, néhány gyártó látott fantáziát abban, hogy bizonyára méregdrága négyzetméteráron mért standján szorítson egy zugot egy régi legendának, mellyel illusztrálhatja: nem ma kezdte. Azért akad pár fehér holló, pár króm-acél sziget a műanyagtengerben.
Mercedes W110, Mercedes W123
Gyönyörű Heckflosse
A legöregebb autómárka megérdemli, hogy előre vegyük. Mindjárt két veteránt is kiállított a temérdek új E-osztályos kocsik között. A W110 kódjelű, kereklámpás szépség 1965-ből érkezett 2009-be. Nem viselte meg az út, patináját büszkén viseli, remekül mutat a vadiúj csodák között.
K A W110-es sorozat a Mercedes Heckflosse, angolul Fintail, magyarul már uszonyos utalás helyett Fecskefarkú sorozatának tagja. 1961-től 1968-ig gyártották, négy- és hathengeres motorokkal készült. Ez volt az első Mercedes, amit biztonsági fejlesztési célból törésteszten is kipróbáltak.
A másik kocsit nemigen kell bemutatnom, talán az egész Földön nincs ember, aki ne találkozott volna vele. A W123 kódjelű Mercedes több, mint 2,5 millió példányban kelt el szerte a világon. 1976-tól 1985-ig gyártották, és számos tapasztalt Mercedes-tulaj mondja a mai napig: ha lehetne kapni újonnan, inkább ilyet venne, mint bármilyen új, modern autót.
Ezek a kocsik 2-300 ezer kilométeres korukban kezdenek használtnak kinézni, 4-500 ezerig elvannak apróbb karbantartási munkákkal, komoly javítás nélkül. Nem ritka az egymilliót futott példány, sőt; némi túlzással az a ritka, ha egy ma is futó 123-asban még nincs meg a millió.
Ebben a genfi 230-as benzinesben nincs. 84571 kilométert mutat az órája, és gyári demóautó lévén nemigen tekergett vissza ötször ennyiről. Mindene szívfájdítóan eredeti, benne van az első öt kocsiban, amit hazavinnék innen álomgarázsomba.
Morris MINI-Minor
Az igazi, klasszikus Mini a most debütáló kabrió árnyékában
A Mini ma már a BMW márkája. A gyártó mégsem átallott elhozni a kiállításra egy brit őspéldányt, Alec Issigonis mester örökérvényű művét. A külméreteit meghazudtolóan tágas, pici kerekein rémesen pattogó, de nagyon szeretetre méltó kiskocsit 1959-ben kezdték gyártani, és abba sem hagyták 2000-ig.
Készült belőle kombi, szedán, homokfutó, kabrió, sportkocsi, meg gyakorlatilag minden. 5 387 862 darabot gyártottak belőle, az egyik itt van Genfben.
Morgan
Le Mans versenyautó hetven évvel ezelőttről
A brit sportkocsigyártó két veteránt is elhozott Genfbe; egy nagyon-nagyon öreg és egy nagyon öreg kocsit. Na jó, a nagyon-nagyon öreg nem is olyan öreg, hisz a kocsi mellé támasztott adattábla szerint nem eredeti, csupán pontos másolata az első Morgannek.
Abban még Peugeot motor volt és kétfokozatú sebességváltó. 80 km/h körüli végsebességével a kor egyik leggyorsabb járművének számított. A ’30-as évek végére a Morgan már több mint harmincezer háromkerekű autót adott el.
A másik veteránnak már megvan a megfelelő számú kereke. Az 1939-es 4/4 Le Mans neve pont erre utal: négy kerék, négy hengerrel. A Triumphtól licenszelt 1122 köbcentis Coventry Climax motor 34 lóerős volt, de ha a Genfben kiállított autó tényleg ’39-es, akkor abban már 39 lóerős, 1267 köbcentis Standard Special brummog.
Auto Union Typ C Streamline
Sebességrekorder 1937-ből
Gyönyörű, hibátlanul ívelt-görbített-domborított áramvonalas karosszéria 1937-ből. A Typ C versenyautó burkolt változata; a kasztni birodalmi haditechnikai célokat is szolgált, repülőtervezéshez is használták, aerodinamikai kísérlet gyanánt.
A 16 hengeres, Ferdinand Porsche által fejlesztett motor 520 lóereje a szélnek fogást nem kínáló ruhával három nap alatt 15 sebességi rekord felállításához volt elég. Gondoljanak bele: Bernd Rosemeyer autósszemüvegben hetvenkét évvel ezelőtt 254 mérföldes, 409 kilométeres óránkénti sebesség egy zörgő pléhdobozban, tizenhat dörgő ágyúcső előtt! Akkor már inkább vessenek a mókusok elé.
Alfa Romeo Giulia Sprint GTA
Gyönyörű kis verseny-Alfa
A Giulia Sprint GTÁ-val a Lancia 1966 és 1968 között megszakítás nélkül háromszor nyert a túraautó Európa-bajnokságon. Magnéziumból készültek a kerekek, a szelepfedél és az olajteknő, a karosszéria is könnyűfémből készült. A zajszigetelő anyagok, a napellenzők a kukában végezték – a GTA kompromisszumok nélküli sportautó.
A kiállított példány egy 1300 Junior, 1968 és ’72 között készült. Az 1,6 literes blokkból zsugorított motor kezdetben 96, később 110 lóerőt tudott, de az Autodelta 163 lovas, injektoros változatot is készített belőle. 450 darabot gyártottak belőle. És az egyik itt van, láttuk, gyönyörű. Negyven év távlatából szebb, mint valaha.
