Ezúttal is a Toyotától származó motor kompresszoros változatát vetették be. Az 1,8-as négyhengeres 255 lóerőre képes, ehhez azonban taposni kell a gázt, mert a csúcsteljesítményt 8000-es fordulatnál produkálja. A maximális nyomaték 242 Nm.
A tömegoldalról közelítve is elég meggyőző a 2-Eleven, hiszen mindössze 670 kilogramm az egész jármű. Igazán elképesztő, hogy a karosszériaelemek együttesen mindössze 40 kilogrammot nyomnak. Szélvédő nincs, s az utasteret is két versenyülés, illetve a bukócső alkotja. Így sikerült 380 lóerő/tonna arányt elérni, ami megegyezik a Lotus 1960-as Forma-1-es versenyautójának hasonló arányával.
Nem is meglepő, hogy kimagaslóan száguld a kis Lotus. 3,9 másodperc alatt képes elérni a 100 km/órás sebességet a rajt után. A váltó hatodik fokozatában a sportkocsi végsebessége pedig 250 km/óra. Ez utóbbi legfeljebb utcán fontos, mert az elsősorban versenyzésre kitalált jármű kisebb módosításokkal (lámpák, katalizátor) ott is közlekedhet.
A versenyzők számára sokkal fontosabb, hogy elöl-hátul független kerékfelfüggesztést és állítható lengéscsillapítókat alkalmaztak, így a pályáknak és vezetési stílusnak megfelelően beállíthatóak. A lassulásról elöl AP Racing-, hátul Brembo-elemek gondoskodnak.
A Lotus élmény:
