Összetart az utálat
Frissen felállított elméletünk szerint a svájciakat az az egyetlen apróság tartja össze egy (?) nemzetként, hogy jobban utálnak minden külföldit, mint egymást. Ez a vezetési stílusukon is tetten érhető.
A svájci autós nem nagyon hajlamos a szabálytalanságra, viszont totálisan ön- és közveszélyes. Ha neki van elsőbbsége, arról soha nem mond le, sőt tétovázás nélkül nekimegy egy hóekés Kraznak is. Az eltévedt külföldiről meg úgy vélekednek, jobb neki, ha abban a sávban hal éhen, ahová betévedt.
Szóval, akinek baja van az otthoni közlekedési morállal, az jöjjön tanulmányútra Svájcba. Otthon nagyjából tudjuk, kitől kell tartani, de itt bárki képes pillanatok alatt pszichopata vadállattá válni.
Idén hetedik alkalommal jár a vezess.hu csapata a Genfi Autószalonon. Öregszünk is, meg jó dolog is igazi szállodában lakni, így az emeletes ágyas diákszállásról hotelre upgradeltünk. Mint később kiderült, nem ez volt az évszázad ötlete, bár mostanra már inkább nehezen felejthető szürreális kalanddá szelídült az élmény.
Vérprofi szarrágás
Pataki Attilához hasonlóan éjjel érkeztünk, az agyunk is alaposan kiégett – hála a repülő által felhalmozott tetemes késésnek, illetve a VW rendezvényén tett kései látogatásunknak. A kulcsokat felmartuk, majd a közös helyiségbe libbenve ért az első sokk: mindenhol átható öregszag – molyirtó, vagy valami hasonló – gomolyog.
Maga a szálloda a Svájcban vérprofi szinten űzött szarrágás iskolapéldája. Ezeréves nyikorgó bútorok, hasonló állapotban leledző parketta és papírvékony falak, amelyekhez képest a Havannai utcai panelben is úgy érzi az ember, mintha süketszobában lenne. A szomszédunkban most is (23:56) beszélgetnek és tisztán halljuk az orrhangon előadott szöveget. Éjszaka pedig a felettünk közlekedők lábai alatt nyög a parketta, de azon sem lepődnénk meg, ha elátkozott kísértet lakná a kandallót.
Telefonfülke
Mindezek eltörpülnek a szoba egyik falához illesztett telefonfülkeszerű alkalmatossághoz képest. A flexibilis köldökzsinórokkal a mosdó vízgyűjtőterületéhez csatolt szerkezet a napi rendszerességgel elvégzendő tisztálkodáshoz nyújt segítséget. A meleg víz úgy érkezik a csapból, mint otthon, de a habos lé eltüntetésében a tálca alá telepített mosógépszivattyú segít be. Közben a hab kígyózó hurkaként bugyog fel a mosdó lefolyóján, náthás fehér bálnát megszégyenítő hangot hallatva.
Du svájci?
Nem egy II. világháborús bunkerben járunk, hanem 2008-ban, Genfben
A hotel – nehezen tudom leírni röhögés nélkül ezt a szót, – menedzsere már akkor vérig volt sértve, amikor az angol, majd a német nyelv segítségével próbáltuk vele közölni, hogy kicsengetnénk a remekbe szabott szobáért fizetendő díjat. Ellenszenve később tovább dagadt és már meg sem próbálta palástolni mélységes megvetését, mikor ropogós eurókat, nem pedig frankot helyeztünk az orra elé. Szóval furcsa népek lakják ezt az országot, de mi bízunk benne, hogy nem mindenki ekkora balfácán.
Ja, mindehhez nem is volt olcsó a hely, az éjszakánk bő ötvenezerbe került. De a mókafaktor miatt talán megérte. Ennek ellenére jövőre kicsit korábban nekilátunk szállást keresni és messze elkerüljük ezt a helyet. De azt is tudjuk, hogy ezt magunknak köszönhetjük.
