A 79. genfi szalon legolcsóbb autóját már láttuk, itt az ideje, hogy megnézzünk valamit a táblázat másik végéből. Egy Rolls és egy Maybach jó lesz?
Rolls-Royce 200EX
A technikai részletekkel, előzményekkel nem untatnék senkit; lelkes hírszerkesztőnk már beszámolt arról, amit a bébi-Rollsról tudni lehet. Inkább elmondom, milyen benne ülni ebben az öt méter negyven centis csöppségben. (A nagytesó, a Phantom 5834 mm hosszú.)
Illetve nem mondom el. A genfi szalonra csupán egy 200EX-et hozott a gyártó, ami érthető; prototípusról van szó, sokkal több még nem is igen lehet belőle. Ennek kilincsét viszont olyan kilátástalanul hosszan adogatták egymás kezébe a gusztustalanul gazdag vevőjelöltek, hogy nem volt türelmem kivárni a soromat.
Megelégedtem annyival, hogy körbefotóztam. A húszcollos kerekeken trónoló kisautó ajtajai kétoldalra nyílnak, remek belátást adva a bőrös-szőrös-fás elitbelsőbe. Á, tényleg, mit keresek én itt ennél az igénytelen, másodvonalbeli vacaknál, mondtam, és inkább átmentem a nevetséges kis mitugrász körül őrjöngő tömegből egy rendes, normális méretű autó standjához.
Minimalista gyári sajtófotó
Maybach 62 Zeppelin
Na kérem, ez már valami. A Maybach új csúcsmodellje hat méter és 165 milliméter hosszú. (Innen a neve egy része: 62 deciméter, ugye.) Műszakilag az alap-Maybachra épül, de nagyobb és erősebb, mint az öt méter-hetvenes belépőmodell.
Hatliteres, kétturbós V12-es motorja 640 lóerős, ára 473 ezer euró, de ezekbe a részletekbe se megyek bele túlságosan. Mert hírszerkesztőnk már megtette helyettem. Viszont nagyon is belemegyek az autóba magába: ebbe már sikerült beülnöm.
Videón a Zeppelin
Az eleve vastag szőnyegre puha gyapjút terítettek, ezen nyugtathatom megfáradt lábam. Ahogy a végeláthatatlanul hosszú autó szőrei közül kimered a álló gázpedál, az maga a fallikus kultusz. Zongoralakkos, millió gombos középkonzol, jókora, vaskos kormány nagy gombokkal, mindenféle állítás nélkül is elképesztően kényelmes, süppedős fotel – Maybach-sofőrnek lenni nem utolsó foglalkozás.
Maybach-utasnak lenni viszont még ennél is jobb dolog. Majd’ kilencven fokig nyílik a hátsó ajtó – ezek után nem is baj, hogy nem hátrafelé, mint a Rollsban. A lábtér, fejtér nem kérdés, az üléskomfortis természetes. Az ablakokat elegáns bársonyfüggönnyel sötétítheti el a fénytől hunyorgó másnapos milliomos.
A dekorcsík kicsit bazári
A maybachozó arisztokrácia négyezer eurós illatosító rendszerrel nyomhatja el a munkásosztály beszivárgó odőrjét. Légrugós felfüggesztés, gyári pezsgőspohár, hatalmas LCD-monitor az első ülések támlájában; a Maybachhal kihajózni felér egy tengeri luxusyacht-kirándulással.
Csak egyetlen esetben felhőzheti bánat a Zeppelin birtokosát. Ha majd egyszer átül egy Rolls-Royce-ba. Ebben a milliőben, ahol a Mercedes, a BMW már ciki, valahogy jobban tud érvényesülni a BMW luxusmárkája, mint a Mercedesé. A RR valahogy egyedibb dolognak tűnik; hiába készül csupán száz darab a Zeppelinből, valahogy röhej ezt így ideírni, de kommerszebbnek, világibbnak tűnik, mint a Phantom, vagy akár a csöpp új EX200.
Eldőlt. Ha megnyerem a lottóötöst, és szorgalmas munkával, ügyes befektetésekkel ötvenéves koromra sikerül úgy meg is százszoroznom, tehát belépek a RR, a Maybach vevőkörébe, nem Stuttgart, inkább Goodwood felé veszem majd az utam.
Hatalmas, de könnyed
