Porschék között, trágyaszagban – megérkeztünk a Genfi Autószalonra

04.00 – „MAD” – egy olyan autóval indulunk a szerkesztőségből a Genfi Autószalonra, amelynek ez a rendszáma.

Nagyrészt már összepakoltuk a cuccot: fényképezőgépek, hosszabbítók, áramfejlesztő, walkie-talkie-k, statív, a már korábban postán megérkezett belépők, laptopok laptopzárral, de sehol semmi svájci frank. Az nincs. A hírhedt devizából sajnos nem tudtak adni a hazai fiókban, majd váltunk útközben euróból.

Az Opel Vivaro navijába beállítjuk, hogy Geneve, Rue Rotschild 30. Nem, nem luxusszálló. Diákszálló, igaz, patinás az utcanév, és kb. 200 méter a csodaszép Genfi tó. Évek óta ez a rögvalóság, a Vezess.hu tudósítóinak a szállása.

1288 kilométert ír a távra a műszer, a várható érkezésre pedig 17 óra 32-t. Lesz az még így se. Hajnali fél öt után valamivel indulunk, hogy aztán beszámolhassunk a 82. Genfi Autószalon újdonságairól, érdekességeiről.

9.34 – Valahol Salzburg előtt járunk, eddig semmi extra, innentől viszont hol szakad a hó, hol süt a nap, hol zuhog az eső. Balra tőlünk éppen egy Erotik Markt suhan el az autópálya szélén, valami osztrák rádióból a helyi Zoltán Erika danol.

10.23 – Átlépünk Németországba. „Hú, de jó, itt már ötszázzal lehet menni” – kiált  fel valaki. Rögvest 150-re gyorsítunk, majd 170-re, bő egy kilométert teszünk meg így, aztán arcunkba csap az első 120-as tábla. Jön majd még több is, meg útfelújítások 80-as korlátozásokkal. Sajnos csak a mesékben lehet Németországon végigszáguldani 200 fölött.

Az 1,9-es EcoFlex Vivaro amúgy sem alkalmas erre. Viszont főúri utazni benne, nem volt igaza annak, aki azt mondta, hogy ne menjünk ekkora dobozzal. A lábtér veri a nagyobb repülőgépek business osztályáét, kényelmesen lehet forgolódni-mozgolódni, lábat kinyújtani, aludni vagy éppen hátra menni a csomagokért – ekkora úton ez kell, ez a király. Az 1,9-es dízel öt emberrel és mázsányi csomaggal bő nyolc litert eszik a lassabb, 100-120 közötti tempót engedő szakaszokon, míg 9,5 körül, ha 150 fölött repesztünk tartósan.

Pont egy lendületesebb, de zsúfolt részen haladunk, amikor kigyullad az előttünk haladó Mazda 5-ös tolatólámpája. Az autópálya belső sávjában, 150-nél, nyolc méterre előttünk. Vagy két másodpercig dermedtség, hosszú, hosszú két másodpercig, hogy mi lesz, aztán elalszik.

11.49 Tankolunk egy Shell kúton, az 1,56 eurós gázolajból 60 litert nyel be a Vivaro. A kút parkolójában egy piros-fehér per-nyolcas Mercedes vonzza magára a tekinteteket, ismertebb nevén „állólámpás”. Közelről már ijesztő: LED-es lámpát szerelt rá a barbár gazdája.

Errefelé, nem is olyan messze Rosenheim-től majdnem annyi „RO”-s rendszám látható a kocsikon, mint nálunk. Ami megemlítendő még: fiatal és öreg, szép és még szebb Porschékból öt percenként látunk egyet az autópályán. Azzal kell szembesülnünk, hogy a világ boldogabb szeletén ez egy teljesen normális közlekedési eszköz.

13.29 Memming nevű városkában megpróbáljuk egy Sparkasse-fiókban (ez az itteni ERSTE) svájci frankra váltani az eurónkat. Belül egyetlen kuncsaftot sem látni, ebből következően a helyi bankos Erzsikék tétlenül ülnek a kis monitorjuk mögött, ám egy öltönyös fiatalember kitessékel minket, miután kiderül, hogy nincs előre lefoglalt időpontunk.

Enyhítve éhségünket, ott hagyunk a városszéli Burger Kingben 45,5 eurót. Még 470 kilométer van hátra, immár 18 óra 56 percet ír érkezési időre a navi. Ez azért problémás, mert fél hétkor Ford-bemutató az egyik tóparti, nyolccsillagos szállodában, hétkor pedig Herr Winterkorn és a VW szinte teljes arzenálja vonul fel egy másik szállóban a négyajtós up!-tól a 12 hengeres Bentley SUV-ig.

15.00 Néhány komolyabb alagút után (a leghosszabb talán 6,7 kilométeres volt) elérünk az Európai Unió és Svájc határára. Ennek ellenére elvileg nem kell útlevél, akinek van, az persze elhozta. Osztrák oldalon int a „vámos”, úgyis a svájciaknak fontos, hogy ki lép be a kis meseországukba.

Ezúttal öt, vendégmunkás külsejű férfi Kelet-Európából egy kisbusszal, aminek az a rendszáma, hogy „MAD”. Önök szerint mi történik most?

Semmi. Köszön a svájci egyenruhás, majd közöljük vele, hogy a Salon De L’Automobile Geneve-re megyünk. Int, majd kérdésünkre tökéletes angolsággal elárulja, hogy a határon még véletlenül sem tudunk svájci frankot váltani. Itt sem, a bankok országában. Egyébként pont ezt akartuk elkerülni, hogy a bankok országában váltsunk pénzt.

De matricát legalább árulnak. Mivel errefelé csak éves vinyettával foglalkoznak, azt veszünk 40 euróért, simán elfogadják a fizetőeszközt. Ez nem teljesen annyi, mint nálunk. Tessék rákeresni gyorsan a gugliban, hogy a két ország állampolgárainak az átlagfizetése között amúgy hányszoros a különbség… Viszont svájci frankban adnak vissza.

Egy tízfrankost szorongatok a kezemben, sárgás színű, mások az arányai és a szaga, mint a mi pénzüknek. Ebből kéne egy kiló a lakáshitelem megsemmisítésére.

15.02 A határ épületétől 20 méterre egy körforgalom jön, az első autó, amit meglátunk Svájcban, egy fekete R8 Roadster. 382 kilométer van még hátra Genfig.

15.31 Trágyaszagban ér minket a hír: az Opel Ampera lett az Év Autója. Nemrég mindannyian kipróbáltuk, rendkívül érdekes jármű. Aki nem olvasta, kattintson ide.

Gyönyörű kisebb és nagyobb gazdaságok mellett suhanunk, szép a táj, zöld a fű, miközben a hátteret havas hegyek keretezik. Sajnos a jól szigetelt Vivaróban is arcon csap minket olyan 50 kilométerenként valami irtózatos trágyaszag. Arra gondolunk, hogy jó erős lehet itt a tej, a helyi gazdaságok teheneinek teje az alapja a méltán híres svájci csokiknak, sajtoknak.

Ha már Svájc, a szagos tehenek és finom csokik mellett vannak itt szigorú közlekedési szabályok és az ezeket furcsán betartó svájci autósok is.

Teljesen rendben van, hogy betartják a 120-as limitet az autópályán, de ezt úgy teszik, hogy olyan 200 méteres szakaszokon odalépnek az 500-as E-Mercedes kabriónak (valós tapasztalat), aztán lelassítanak 120-ra. Meg a Bentley-nek, a szép számú korosabb és ifjabb Porschénak, aztán lelassítanak ismét. „De szar lehet itt GT 3 RS-tulajnak lenni” – sóhajt fel valaki, amikor elhúz mellettünk egy hófehér színben, hatalmas szárnnyal a farán, majd hirtelen lelassít. És nem az van, hogy a trafiig nyomják, aztán nyugalom. Furcsa.

18.25 Éppen ránk sötétedik, amikor beérünk Genfbe. Dugó. Brutális dugó! Ötünk közül háromnak perceken belül két bemutatón kell megjelenni, elkezdődik a tanakodás, hogy akkor most az araszolgatás közben öltözzenek át fehér ingbe, zakóba (valójában csíkos pulóverbe), vagy majd ha megérkeztünk. Poénból felkapcsoljuk a világítást, hadd lássák még jobban a dugóban araszoló helyiek, hogy mit művelnek a magyar férfiak eme elegáns világváros belsejében, egy „MAD” rendszámos kisbuszban. Csak átöltöznek.

Ketten kiugranak  egy lámpánál, irány a VW-Bentley sajtóbemutató, Rácz főnök úr meg csak úgy két lámpa között pattan ki, rohan a Ford rendezvényére. Szépek, jól fésültek, a legalsó utazótáska legaljáról kiráncigált csíkos pulcsi sem olyan nagyon gyűrött, hogy gond legyen vele egy nyolccsillagos svájci szállodában, egy nemzetközi rendezvényen.

Isten hozott minket a 82. Genfi Autószalonon!

Hamarosan fotógalériákat, cikkeket és videókat nézhetnek, olvashatnak helyszíni tudósításainkban.