Miközben a koreai terepspecialista genfi standján az egykori csúfságát javarészt levetkezett Rodius képviselte a SsangYong jelenét, a reménybeli jövő az intelligens kezelőfelületű gépkocsi (Smart Interface Vehicle, SIV-1) képében kellette magát.
Az SIV-1 nem önálló tanulmány: közvetlen előfutárai, az XIV és e-XIV sorozatok évek óta állandó szereplő minden nemzetközi autókiállításnak. Azoknál az X az exciting (izgalmas) szó rövidítésének számított, a mi értelmezésünkben ehhez képest az I(ntelligens) egy letisztultabb, sorozatgyártáshoz közelebb álló interfészt kell, hogy jelentsen.
Érdekes módon pont a kezelőfelület jellegéről nem közöl részletes információt a gyár. Általánosságban annyiról van szó, hogy kétirányú kapcsolat hozható létre a fedélzeti rendszer és bármely hordozható elektronikus berendezés között, amely utóbbiról akár a távolból is parancsokat adhatunk az autó periferiális rendszereinek: a fűtésnek, vagy az ülésállításnak.
Ötletes, de nem új a koreai elképzelés – annál inkább érdekfeszítő a nanocsövekkel kezelt üvegfelületek esete. Az ablakokra és a tükrökre felvitt vékony réteg villámgyorsan magas hőmérsékletre hevíthető (legalábbis erre következtetünk a szűkszavú leírásból), így pillanatokon belül párátlanítható, illetve jégteleníthető az autó, akár hideg motorral is.
Ezekről a koncepciótól jó lett volna részleteiben olvasni, de érjük be azzal, amink van. Például hogy az SIV-1 szimmetrikus műszerfallal és négy kagylóüléssel lépne utcára, ha létezne. Egyébként tervezői benzin- és dízelmotorral, kézi- és duplakuplungos sebességváltóval egyaránt elképzelték a pontosan 4,5 méteres autót.
Az 1,6 literes motorok közvetlen befecskendezést és turbófeltöltést kaptak; a benzines 205, a dízel 150 lóerőt tud – figyeljünk oda ezekre, mert ha az intelligens kezelőfelülettel nem is, a motorokkal (és a letisztult vonalvezetésű karosszériával) még találkozhatunk a közeljövőben.
