A Fiat idestova harmadik generációját gyártja a Pandának, és bizony nehezünkre esik elhinni, hogy mostanáig egyszer sem jutott eszükbe összekötni az imádott kínai emlőst a maguk imádott városi kisautójával. Persze kockalámpával nem lett volna ugyanez a hatás, de ne is firtassuk a múltat, örüljünk, hogy végre megtörtént az elkerülhetetlen, az eredmény pedig pont olyan tökéletes, mint vártuk volna. Nem kellett más a panduláshoz, mint egy-egy fekete karika a fényszórók köré, némi feketeség a tetőoszlopoknál, na meg a fenekén, és egy-egy pandafej a fejtámlákon – az utóbbi talán már túlságosan is direkt, jobb lett volna megmaradni a visszafogott utalások szintjén. Szintén kár, bár érthető, hogy a nagy elhatározáshoz Hollywoodot is be kellett vonnia a Fiatnak – ez van, kasszasiker rajzfilmmel szélesebb rétegeket lehet elérni.
De ne kritizáljuk az autót, sem a körülményeket, hiszen a Fiatot színtiszta jófejség vezérelte: az autót elárverezik, és a bevételt egy, a pandák élőhelyének megmentéséért küzdő alapítványnak adományozzák. A Fiat egyébként kihagyott néhány komoly lehetőséget az autóval: bambuszbetétek a műszerfalon, nádfonatú üléskárpitok, vagy egy ételhordó, hogy a Sárkányharcos út közben is élvezhesse apja, Mr. Ping messze földön híres levesét és gombócát.
De üsse Tigris, így is elfogadnánk.