Self driving car, azaz Sedric: a Volkswagen-csoport első közös, márkákon túlívelő alkotása a személyes mobilitás jövőjét próbálja feltérképezni, mégpedig nem egy átlagemberre szabva, hanem külön-külön egy csomó demográfiai és társadalmi csoportnak – a felnőtteknek és gyerekeknek, a nyugdíjasoknak és a fogyatékkal élőknek, a városban élőknek és a városba látogatóknak.
A VW csoport nagyon álmodott: a Sedric 5. szintű autonóm gépkocsi (elvileg), azaz egyáltalán nem igényel emberi beavatkozást. Elég egy gombnyomás, mondja a cég, és az autó már visz is, ahova akarjuk – ez különösen előnyös, ha például nem ismerjük a környéket, ahol közlekedni szeretnénk.
Gombnyomás, igen, de nem a műszerfalon, hanem a felhasználó saját távirányítóján, amellyel hívhatjuk is a kocsit a világ bármely pontján, és amelyen körbefutó fénykarika jelzi, hogy mennyi van még hátra az utazásból.
Szándékosan olyan a beltér, mint egy sílift: a széles ajtónyílás, az alacsony padló, a csomagok elhelyezésére alkalmas rengeteg hely kötelező, ha nem tudhatja előre a kocsi, milyen feladat vár rá – iskolába kell vinnie a srácokat, haknizni egy zenekart, vagy a látogatóba érkező nagyszülőket szállítja el az unokákhoz. Két komfortos és két szükségülés várja az utasokat.
A Sedric kezeléséhez nem kell mást tudni, mint beszélni (mondjuk meg vagy lőve, ha nem beszéled a nyelvet). Műszerfal sincs, maga a szélvédő a kijelző, de persze az is csak kommunikációs és szórakoztató célokat szolgál. Az akkumulátorok, a villanymotorok és a segédrendszerek (pl. klímaberendezés) mind a padlóban kaptak helyet, a hátsó szélvédő mögött virágágyást alakítottak ki.
A Sedric nem egy önálló modell, hanem egy leendő modellcsalád első tagja, amely fölött és alatt bőven akad még hely az autonóm mobilitással való próbálkozásra.
