Miközben a tuningcégek standjain az egyik ősrégi terep-kocka, a Land Rover Defender utolsó legyártott sorozatának kicicomázott példányai szomorkodnak, a másik szögletes sárdagasztó, a G-osztályos Mercedes mintha virágkorát élné. Mondjuk az igaz, hogy a Land Rover 1948-ban született, hozzá képest a G tényleg suhanc még, a maga ’79-es gyártásba kerülésével.
Kameránkkal körbeálmélkodtunk néhány látványosabb darabot a genfi szalonon. Sajnos a Maybach-emblémás, 12 hengeres szörnyeteg épp nem volt nyitva, amikor arra jártunk (óránként tárták fel kapuit és engedték be a látogatókat, de tényleg, épp csak mamuszt nem kellett húzni a 99 példányban gyártandó csodakocka megtekintéséhez), de azért a Kahn-modell vagy a karbon-kollázs burkolatú Mansory se volt kutya:
A G-Merci amúgy manapság szériamodellként ötféle motorizáltságban létezik. Az alap, egyben a legjózanabb, legpraktikusabb kivitel a G350 CDI, háromliteres, V6-os, 245 lóerős dízelmotorral, éppen tíz liter alattira hazudott gyári átlagfogyasztás-értékkel, kizárólag a 7G-Tronic automatával. A V8-as benzines G500 négyliteres motorja 422 lóerős, nyomatéka még a dízelét is meghaladja 10 Nm-rel: 610 Nm jön ki belőle. A fogyasztás még a gyári plakett szerint is 12,3 liter vegyes üzemben.
Ugyanez a motor duruzsol a 4×42 jelzésű, az alapmodell 21 centis hasmagasságáról 45 cm-re emelt szabad magasságú változatban. A kerekek a G500 265/60 R18-as abroncsai helyett 325/55 R22-esek, a fogyasztás 13,8 liter benzin százon. A gyári tuningműhely is megdolgozta az alapmodellt, a G 63 AMG 5461 köbcentis V8-as motorjából 571 lóerő és 760 Nm jön ki (a fogyasztás papíron 13,8 liter százon), a G 65 AMG pedig 5980 köbcentiből 630 lóerőt és ezer Nm-t kapar elő, 17 literesnek mondott fogyasztás mellett.
A Mercedes G-osztály alaktényezője egyébként 0,54. Ennek megfelelően a legpazarlóbb két AMG-kivitel energetikai tanúsítványán vajon milyen betű jelzi a hatékonyságát? Hát persze, hogy a G!