Az emberiség álma a motorizáció kezdete óta, örök filmes toposz és sci-fi-elem: a repülő autó. Évről évre találkozunk új, mindig nagyon ígéretes ötletekkel, prototípusokkal, aztán valahogy mindig kudarcba fúlnak a repülőautós próbálkozások. De most mintha tényleg megindult volna valami! A tavalyi Genfi Autószalonon volt egy jópofa és ígéretes, de akkori állapotában teljesen komolytalannak tűnő makett, egy multikopter-autó hibrid, a Frankfurti Autószalonon pedig volt egy jármű, egy szlovák vállalkozás prototípusa, ami elég komolynak tűnt ahhoz, hogy tényleg termék legyen belőle (2020-ban állítólag).
Az idei Genfi Szalonra aztán lélegzetelállítóan nagyot fejlődött a multikopteres cucc, valamint láttunk egy olyan manufakturális terméket a hollandoktól, amit már meg is lehet venni. Mutatjuk videón:
Az Italdesign által kitalált szétszedhető hibridjármű, most, hogy fejlesztésébe immár az Airbus mellé az Audi is beszállt, sokkal realisztikusabb, mint tavalyi állapotában volt, de még mindig messze érezzük a megvalósulástól. Elektromos meghajtással a hatótáv repülőként elég gyérecske lehet, hosszú utakra, amire értelme lenne közút helyett légi úton elindulni,még jó darabig nem lesz alkalmas az akkumulátor-technológia ebben a méretben.
Városi járműként pedig nehéz elképzelni egy EKKORA drónt, különös tekintettel arra az általános tiltásra, agyonszabályozásra, ami mára a sokkal kisebb, kamerás hobbidrónokat is elérte. Hobbieszköznek pedig nyilván nagyon drága lesz szegény. Talán majd a jövő smart city-iben lehet helye, ahol már olyan szinten központosított lesz a közlekedés-szervezés, hogy ezeket a repülő kocsikat és akár önjáró alvázaikat is el tudja irányítgatni valamiféle mindenható mesterséges intelligencia.
Pöttöm utastér, óriási kijelzővel
Sokkal életképesebb a másik repülő autó a mai környezetünkben; olyannyira, hogy a kiállított masinán már érvényes rendszám is volt, vagyis közúton már lehet használni, a légi alkalmasság igazolásához pedig már csak 50 lerepült teszt-óra van hátra. A holland PAL-V One (Personal Air and Land Vehicle) a biztonságot a hatékonysággal legjobban ötvöző repülőgép-konstrukciót, az autorotációs forgószárnyas megoldást (gyrokopter vagy autogyro)választotta alapnak.
Mezei autóbenzinnel működik
A testből kihajtható szárnyakat a levegőben nem aktív hajtás, hanem a légellenállás forgatja, a hajtóerőt egy toló-légcsavar biztosítja. Ha az üzemanyag elfogy vagy meghibásodik a motor, a gyrokopter akkor is simán levitorlázik és biztonsággal letehető, mert a landolási helyigény ilyenkor is minimális, nem kell neki hosszú kifutópálya, mint egy merevszárnyas repülőnek. (Aki részletesebben elmélyedne a témában, itt találja korábbi gyrokopter-tesztünket – felhívnám a figyelmet a 2013-as cikkem címére. Lehet, hogy tőlem lopták az ötletet a hollandok? :-)
A PAL-V-t két darab, a kisrepülőzésben széles körben elterjedten használ Rotax-motor hajtja, mindkettő 100 lóerős. A levegőben mindkettő működik, a földön elég, ha csak ez egyik megy, mert a mindössze 650 kilogrammos jármű így is simán megfutja a 160 km/h-s végsebességet. A háromkerekű konstrukció okozta stabilitási problémákra is rákérdeztem: kiderült, hogy a PAL-V alatt aktív, a kanyarban a kasztnit döntő futómű van, így ez a szárnyas inverz Velorex nem borul fel, illetve nem támaszkodik le sodrós menetben sem.
Autóúton egy motor is elég a 160-as csúcssebesség eléréséhez
A holland repülő autó természetesen nagyon drága, 299 ezer euró, 93 millió forint az alapváltozat (Sport), az elegánsabb, dekoratívabb, a fűtést is alapáron tartalmazó (!) induló limitált széria, a Pioneer Edition pedig 499 ezer euróba, bő 150 millió forintba kerül.
