A Lancia Stratos 1974-ben, ’75-ben és ’76-ban is megnyerte a ralivébét. De ha nem nyerte volna meg, akkor is ott virított volna a posztere minden olyan perverz kamasz szobafalán, akién nem mondjuk Farrah Fawcetté vagy valamelyik kortárs kolleginájáé feszült, mint minden normális fiúén. Mert annyira állatul néz ki!
Imádni való forma
A Stratosban az volt a csodálatos, hogy minden durva versenyautós toldás-foldás, spoilerezés nélkül látszott rajta: a versenyzés a lételeme. Ennyire tiszta formájú, az agressziót, a vágtatni akarást egyetlen primitív ékbe összesűrítő négykerekű lövedék azóta sem készült másik. Illetve de: 2010-ben, egy feldarabolt és húsz centivel rövidebben újra összerakott Ferrari F430 műszaki alapjaira, műanyagból. A kocsi annyira jól hozza (még bukólámpa nélkül is) az ős-Stratost, hogy gazdag autóbuzik tömkelege akart magának is egyet. Ha minden jól megy, néhányuknak szerencséje lehet: a Genfi Szalonon a kiállító Manifattura Automobili Torino hoszteszhölgye szerint immár sem a Ferrari, sem a Fiat nem akadékoskodik az ügyben, megnyílt az út a sorozatgyártás előtt:
Azért nem lesz ez egy nagy sorozat. Az ős-Stratosból mindössze 492 példány készült. Az újból állítólag huszonöt fog, huszonöt darab 540 lóerős csodaszép szörnyeteg. Nyilván mind gyűjteményben végzi majd, de talán nem is baj. A Stratos aerodinamikája ekkora erővel és 2,4 méteres tengelytávval párosítva, mindössze egy és negyed tonna súllyal nem igazán való utcára, de még pályára se biztos. Az őseredeti civil Stratos az akkori Ferrari Dino motorjával mindössze 190 lóerős volt.
Mondjuk az igaz, hogy a turbóval felszerelt ralibajnok kivitel meg 560 lovat számlált, egy tonna alatti tömeg mellett. De azon azért már szárnyak is voltak gazdagon!
Hátulról egész jellegzetes jószág
Ferrari-s kormány az új modellben
