Szerintünk minimum merészség Sennának hívni egy autót, amit természetesen nem az unokaöcsről, Bruno Sennáról, hanem a háromszoros F1-világbajnokról neveztek el, aki 1994-ben veszítette életét a Tamburello kanyarban, a San Marinó-i Nagydíj hetedik körében. A McLaren így döntött, a család hozzájárult, következésképp Ayrton Senna nevét viseli cég a legpengébb sportautója.
Fejlesztésekor az lehetett a jelszó, mint a Ferrari F40 konstruálásakor. Ami Itáliában veloce, az Angliában speed. A közúton is használható szupersportautóban mindent megtalálunk, ami gyorsabbá teheti és mindent kihagytak belőle, ami lassítaná. Köztük a hibridrendszert és az összkerékhajtást is. Látva a Porsche 911 GT2 RS 6 perc 47,3 másodperces nürburgringi köridejét, amivel atomjaira porlasztotta a hibridhajtású 918 Spyder körrekordját, a belső égésű benzines motor még most is mindent visz, ha tömeg/teljesítmény arány javítása és a minél jobb versenypályás bevethetőség a cél.
Genfben mi is elzarándokoltunk a McLaren standjára, hogy közelről láthassuk ezt a célszerszámot, amelyet precíz aerodinamikai számítások nyomán, 800 lóerős motorral, szárazon 1198 kilós, folyadékokkal feltöltve 1,3 tonnás tömeggel küldenek harcba a versenypályáin. Mert közúton egy efféle lövedékkel nem sokat lehet kezdeni, amely 2,8 mp alatt gyorsul nulláról 100 km/órára és 200-ig nem kell neki hét másodperc sem. Nem 2,8+6,8, hanem összesen 6,8 szekundum alatt van kétszázon.
Kint volt a standon a közúton nem használható McLaren Senna GTR is, a tisztán pályaverzió. Ez a diffúzor nem vicc
Az az 500 darab, amit Wokingban gyártanak belőle, rég elkelt. Talán a közútra nem vihető, McLaren Senna GTR versenyváltozatból megcsíphető egy-egy példány, amely még radikálisabb hátsó diffúzorával szintén látható volt a Genfi Autószalonon.
