Két külön világ
A totálisan racionális autók után most egy kicsit messzebb megyünk, és az ötmilliós árkategóriában keresünk magunknak utcai játszótársat. Nem is akármilyet. Magasra tettük a lécet: legyen összkerekes, turbós és lehetőleg tágas, férjen el benne öt ember, hogy egyszerre sikíthasson az egész család.
Két versenyző akadt a horgunkra, mindkettő Made in Japan tetoválással a testén. Egy tavaszi délelőttön a Mazda6 MPS és a Subaru Impreza WRX STI kormánya mögött indultunk gumicsikorgatni.
Teljesen különböző karakterekkel van dolgunk. Amíg a Subaruról messziről lerí, hogy vérszomjas vadállattal van dolgunk, addig a Mazda6 MPS-t akár a feleségnek is eladhatjuk, mint igazi, tágas családi autó. Ha ügyesek vagyunk, legfeljebb a tankolásokkor bukhatunk le vele.
Motorok
Mindkét autó négyhengeres, turbós benzinmotort rejt orrában. Míg a Mazda soros, addig a Subaru – hagyományosan – a boxermotorra szavazott. Utóbbi egyik előnye az alacsonyabb súlypont, illetve a vérpezsdítő hörgés, ami akkor is alapból jár, amikor megpróbálunk vele épeszű ember módjára közlekedni. Ami nem is annyira könnyű dolog.
A feszes futómű, a kemény taposásért síró pedálok a motorhanggal és a turbó szuszogásával keverve veszélyes koktéllá állnak össze. Egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Ezzel szemben a Mazdában alig találunk színpadi elemeket, egyszerűen csak elképesztően megy, miközben kintről vajmi kevés látszik a fémlemezek alatt feszülő izomkötegekből.
Papíron minimális különbség van a két motor erejében. A Subaru 265 lóerős, ami csak öt fővel több a Mazdában rejtőző ménesnél. A katalógusadatoknak némileg ellentmond, hogy a Mazdát frissebbnek éreztük. Pedig elvileg több mint egy másodperces különbség van a két gép százas sprintje között, a Subaru 5,5 míg a Mazda 6,6 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet. Persze ez új autókra vonatkozó katalógusadat; ki tudja, mennyit kapott már szegény Impreza eddig az élettől.
Vigyázat, amatőr felvétel!
Kattintás után eláruljuk, mi melyiket választanánk
Balázs véleménye:
Mindig áhítattal néztem és hallgattam az Impreza WRX STi-t, de valahogy eddig elkerültük egymást. A nagy elvárások sosem tesznek jót egy találkozásnak, ezt tapasztalhattam most is. Az alap STi közel sem annyira durva, mint elsőre gondoltam volna, igaz egy családi autótól is messze áll. Kemény, pattogós a futóműve, és ahhoz képest, hogy sokan (BMW-sek például) szidják túlzott semlegessége miatt, erősebb gázadásra igenis simán dobja a hátulját.
Ugyan a motor alacsony fordulatszámon is nyomatékos, mégsem indul igazán jól a Subaru, érzésre ebben a Mazda6 MPS odakente. Nem igazán pörgős, amiért a boxermotor hangja kárpótol némileg, de azért utcai versenyautó létére lehetne hangosabb is. Rugalmasságban jobb, mint a Mazda, de értem, miért tuningolják a széria STi-k legnagyobb részét. Lehet ennél durvább is.
A Mazda6 MPS egy totálisan más autó, ha nem nyomjuk a gázt, észre sem vesszük, milyen erős autóban ülünk. Sokkal kényelmesebb, de jóval lassabb is, tolja az orrát, ha nagyot szeretnénk kanyarodni vele. Egy bőséges erőtartalékkal rendelkező családi autó, ami cseppet sem csábít száguldásra. Kicsit unalmas.
Tamás ítélete:
Nehéz döntés. Természetesen minden észérv a Mazda mellett szól: szolidabb, tágasabb, komfortosabb, csendesebb, civilizáltabb. Viszont az Impreza egy igazi, megtestesült álom.
Tizenhárom évesen nem lenne kérdés, melyiket stipistoppolnám le az Autókatalógusban, melyik matchboxot venném le a polcról, melyik ablakait nyálaznám jobban össze a parkolóban: mennyi van beleírva? De harminchárom évesen, két gyerekkel…
Papírforma szerint csak egy esetben dönthetnék az Impreza mellett: ha csupán második autónak, mintegy hobbieszköznek kéne a nagy családi túrakocsi mellé. Mert akármennyire is ugyanannyiba kerülnek, ugyanolyan teljesítményűek, hasonló testalkatúak, nagyon nem ugyanannak a közönségnek szólnak ezek a kocsik.
A Mazda egy nagyon erős családi szedán. Az Impreza meg vadállat, játék, sokkal inkább drága sporteszköz, mint rendes utcai autó. Az ötmilliós, 260 lovas Mazda elképzelhető akár egy húszmilliós családi ház felhajtóján. Az ötmilliós, 265 lovas Impreza inkább egy 200 milliós palota teremgarázsának lakója. Vagyis számomra, egyszerű, mezei polgár számára – ha már erős, össszkerekes autó – a Mazda a realitás, nem a Subaru. Az való nekem. Arra van szükségem. Tehát: melyiket venném, ha lenne ötmillióm autóra?
Természetesen a Subarut. Az MPS-ben úgysem bírnám elviselni a tudatot, hogy nem a másikat választottam, pedig megtehettem volna, valahányszor csak feldübörögne mellettem a forgalomban egy ilyen turbóboxer.
Attila:
Nekem valamiért mindig is azok a dolgok tetszettek, amik nem hivalkodnak tudásukkal, sokkal kevesebbet mutatnak, mint amire képesek. Ha szükség van rá, akkor pedig meglepnek mindenkit. Így nem nehéz kitalálni, hogy a Mazda6 MPS áll közelebb a szívemhez. Ebben biztosan annak is van némi szerepe, hogy a Mazda gazdája láthatóan jobban vigyázott az autójára. Odabent minden hibátlan, jó állapotú, a külföldről behozott Subaruról sajnos ez már nem mondható el.
A Subaru így használtan kis csalódást okozott, hiszen sok emberhez hasonlóan az első próbakörig én is csodafegyvernek tartottam. Talán éppen a sokat sejtető harci díszeknek, hangeffekteknek köszönhetően. A Mazda viszont nem visel push-up melltartót, nem ken magára reggelente színes festékekből új arcot és a fenekét sem a szűk nadrág teszi formássá. És tud főzni is.
| Az autókért köszönet az Autocitynek! |
