Használt autó: így nem vettem német Corsát

Röviden – Használt Opel Corsa C
Mi ez?	2000 őszén bemutatott, 2003 nyarán átdolgozott, 2006-ban leváltott kisautó, három- és ötajtós karosszériával.
Mennyibe kerül?	450 ezertől egymillió forintig szórnak a használtautó-piaci árak.
Melyik motor jó bele?	Benzinesből az 1,2 literes Twinport, dízelből az 1,3 CDTI a legvonzóbb.
Mi van helyette?	Megannyi kortárs kisautó. Például Punto II, Suzuki Ignis és Ford Fiesta.

E héten Hannoverben jártam, hogy a közeli Contidromban megismerjem a Continental friss autó- és gumiipari fejlesztéseit. A Contidrom egy olyan fontos tesztközpont, amit a Continental más üzletágai is csak évekre előre egyeztetve tudnak lefoglalni többnapos sajtóeseményekre a gumis kollégáktól. Hamarosan írok róla, mi mindent láttam-vezettem ott, például mobiltelefonról, távirányítva parkoló autót vagy E36 318ti BMW-t friss fejlesztésű és modern 1-es BMW-t 10 évvel ezelőtti gumival. (Nem túltárolt abroncsokról van szó, a korábbi összetétellel és mintázattal, de nemrég készültek.)
 

Mivel a hazaút napján maradt pár óránk, ezt használt autó-nézegetésre fordítottuk Katona Mátyással, az Autónavigátor főszerkesztőjével. Ha találok valami jót, annak a családban vagy a baráti körben mindig megvan a helye, legfeljebb eladom. Ha nincs semmi, akkor is jól szórakozunk.

Nagy város, kis Corsák

Összesen három és fél óránk volt németországi használt autókat nézni egy félmillió lakosú, 204 négyzetkilométeres nagyvárosban. Előző este megpróbáltuk a szállodában találomra megkérdezett hannoveri lakosoktól kideríteni, hogy hol vannak lehetőleg egy kupacban használtautó-telepek. Négy férfi és egy hölgy próbált segíteni, de egyikük sem tudott murvás használtautó-kereskedéseket, eredetiben Kieshändler említeni.

Végül két benzines használt Opel Corsát néztem ki az internetről, az egyik telepen állt, a másik magánszemélynél. A C Corsa fenntartási költségei alapján jó választás, kényelme, térkínálata, útfekvése is a jobbak közé tartozott az ezredforduló után. Németországban van bennük oldallégzsák és szerintem a Corsa C jól néz ki, ami a legfontosabb döntési szempont a hozzám eljutó autóvásárlási kutatások alapján.

Ha érdekel, mit kell megnézni egy használt Opel Corsán és milyen bajai lehetnek, kattints erre a cikkre!

Ezres Corsák, 1500 euró alatt

A két egyliteres autó közül a kereskedésbelit céloztuk meg először. A fotókon ígéretesnek tűnt és optimistán azt felételeztem, hogy amit bevesz egy nepper, az annyira pusztulat nem lehet. A telefonban hallottak álltak is rá, elsőre tényleg mutatós kocsi, 2002 novemberéből.
 

A két első fényszórón látszott a 2002. októberi gyártási időt jelző matrica, a motortérben volt némi rozsda, de a szervizkönyv 134 000 kilométerrel jót ígért, Az autó a próbaúton is normálisan működött, nem adott aggasztó hangokat, dolgozott az ABS és a légkondi is. Csak az volt furcsa, hogy a nagyon rövid váltófokozatok miatt a motor már bőgött kettesben, pedig csak 65-tel mentem.

Ám a türkizzöld autóban nem volt meg a kalaptartó, letört az elektromos tükörállítás kapcsolója, furcsán pótolták az oldalborítás hiányzó csavarját, és ami zavart, hogy semmilyen életjelet nem adott a CD30 rádió. Egyik sem megoldhatatlan feladat, de az egyértelmű hibákért némi árkedvezményt vártam volna.
 

De a bizományba bevett autóra a tulaj mondott egy árat a kereskedőnek, ami alá nem mehet és maradt a telefonban is korrektül említett 1400 euró. Csak ezt nem monda, hogy a felszereltségi listában jelzett funkciók egy része használhatatlan. Így sem rossz, de mivel háromajtós, mentünk tovább.

Kint is vannak rémes autók

Pár száz méterre megláttunk egy lepukkant autótelepet. Top Preise (remek árak) hirdeti a molinó a kerítésen, ám többségében szakadék autók állnak szerteszét. Meglepett, hogy ilyenekkel még érdemes foglalkozni Németországban, de rajtunk kívül kora délután még két érdeklődő nézelődött.
 

Egy család az 1600 eurós Mazda Premacyt vizslatta, egy motorral érkező fiatalember pedig épkézláb, benzines autót keresett, különösebb elképzelés nélkül. Ilyet nem itt érdemes keresnie, mi szörnyülködünk egy sort és odább állunk.

Drága taxi, drága a villamos

Irány a következő Corsa 1,0. Taxival a 9-10 kilométeres út 9000 forintba kerül, de az egyzónás villamosjegy 2 euró 60 centes, 820 forintos árát látva ez máris kevésbé vészes. Magántulaj, rendezett környék, a kocsi a háztömb előtt áll. Ezüstmetál háromhengeres, semmilyen szervizdokumentum nincs hozzá. 203 000 kilométert mutat az óra és szintén háromajtós, de ez legyen a legnagyobb baja.
 

A fiatalember egyetlen kérdésemre tud csak megnyugtató választ adni: másik autót vettek, ezért eladó. A legtöbb kérdést azzal hárítja el, hogy nem tudja vagy az még előző tulajnál történhetett, mert ő Corsa második gazdája.

A beszélgetésből nem lettünk okosabbak, az autó viszont elárult ezt-azt. A csomagtérszőnyeget felhajtva hátsó sérülés javítási nyomait láttuk, a pótkerékvályú sem olyan szép egyenletes, mint az előző autón. Elöl a jobb oldali fényszóró fényesebb a lemattult balnál, mivel cserélni kellett. A tulaj szerint nem ütközés, hanem az elromló fényszóró miatt, talán igaz.

Mitől nem megy a légkondi?

A próbaút vegyes élményeket hoz. Ferdén áll a kormány, nem működik az ablakmosó és a hirdetésben említett lyukas kipufogó miatt agylágyító lenne autópályán hazajönni vele. Nem a dob, hanem a leömlő repedt, amit biztosan cserélni kell. Cserébe az autóhoz vannak téli és nyári gumik felnire szerelve, jó profillal. Beüzemelném a légkondit, de nem csinál semmit. Majd megnézem, ha visszaértünk.
 

Amikor egy klímás autó nem fúj hideget, az első feladat ellenőrizni, hogy a műszerfali gombhoz tényleg tartozik-e légkondicionáló. Volt már olyan, hogy a kapcsoló ellenére a motortérből a teljes hardver hiányzott. A klímahűtőt nem mindig látni, de a légkondicionáló fémcsöveit és a rendszer kompresszorát keressük meg! A Corsában az utóbbi egység jól látható a motortömb bal oldalán, így az is látszott, hogy az ékszíj csak nem kezdte forgatni, hiába kapcsoltuk be és indítottuk be a ventilátort nyáron, hidegre állított hőfokszabályozóval.

Autója válogatja, de a kompresszor a gázhiány miatt is mozdulatlan maradhat. Ha nincs gáz a rendszerben, a kenést biztosító gáz híján az okos elektronika nem engedi beindulni és bekrepálni a költségesen javítható kompresszort. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy a nagyjából kisujjnyi vastag, fém klímacsöveken megkeressük a szelepet, leszedjük róla a műanyag védőkupakot és kulccsal vagy más hegyes tárggyal egy pillanatra benyomjuk a szelepet.

Ha van benne gáz, az nagy nyomással és a jelzőfolyadékkal együtt kisüvít, ha pedig sóhajt sem hallunk, akkor van rá esély, hogy gáztöltéssel valóban működőképesé tehető a klímaberendezés. De mivel a klímagáz nem illan el csak úgy magától, ez mindenképp alkualap, mert csöveket cseréltetni vagy klímahűtőt javíttatni, pláne cserélni nem olcsó mulatság. Nem derült ki, mi a légkondi baja, ezért az árából mondtam 200 euróval kevesebbet, az nagyjából elég kompresszorjavításra és gáztöltésre.

Megbukott a papírmunkán

Végül mégsem csaptunk egymás tenyerébe, a kedvező ár ellenére sem, de nem az autó hibái miatt. A tulaj csak lejelentve adta volna el az autót, tehát a forgalomból kivonva, majd én az érvényes vizsga alapján a kinti okmányirodában helyeztethettem volna újra forgalomba, hogy a nagyjából 60 ezer forintért beszerezhető exportrendszámmal hazahozzam a repedt leömlős, több mint érces hangú autót.

Aznapra bezárt az okmányiroda, a tulaj csak másnap délután tudta volna elintézni a kivonást, utána pedig még rám várt volna az új forgalomba helyezés. Plusz két napot nem tudtam rászánni a projektre más feladatok miatt, így végül ottmaradt a zöld és az ezüst Corsa is. Én könnyen lelkesülök autókért, de Mátyás kollégám realista és a megfelelő időben kimondta a megfelelő mondatot: „Azért, mert ez kevésbé rossz vétel a zöldnél, még nem kell megvenni.” Repülővel jöttem haza.